A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagyvázsony. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagyvázsony. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 26., csütörtök

Az utolsó kékszakasz a Bakonyban - OKT

..túratársamnak már alig 100 km hiányzik a kékből: egy huszárvágással arra szántuk a pünkösdi hosszú hétvégét, hogy a Bakony maradékát és a Balaton-felvidéket végigjárjuk. A meteorológia előzetesen jó időt ígért - túl jó is lett.. Szombat reggel, veszprémi átszállással mentünk Városlőd-Kislőd állomásig: itt fejeztük be kb. 10 héttel ezelőtt. (erről még írok) Az állomáson rövid felszerelés-igazítás és már neki is vágtunk a kéknek. Rövid aszfaltos szakaszt követően a jelzés a Csollányos-völgybe tér be a kalandparkkal szemben - és ezen, a régi kisvasút nyomvonalán halad  a Főnök rétig - innen emelkedik fel a nyereg felé. Az erdőből kiérve már látszottak egy lekerített erdősávon túl Úrkút első házai - visszatekintve pedig a Kőris-hegy. Az egyre melegedő időben körbe-gyalogoltuk a lezárt részt, majd  a falu szélső házai mellett megérkeztünk az Őskarszthoz. Mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították, országos jelentőségű besorolással. Különleges földtani képződmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számít, ugyanis a mangánérc kitermelése során alkalmazott kézi fejtési mód és a viszonylag kevés robbantás alig károsította a feltáruló őskarsztos formakincset. Meredek sziklafalain jól nyomon követhetőek a geológiai őstörténet több jelentős időszakának nyomai is. Az őskarszt csipkézett mészkőszikláival és közel függőleges tornyaival – tudományos jelentősége mellett – a Bakony legcsodálatosabb természeti látványosságai közé tartozik. (bővebb info itt kérhető) A helyen közel egy órát időztünk, íme pár kép: 

A területtől csak pár lépés a kocsma, ahol a beltérben hűsölve fogyasztottuk el ebédünket és pár fröccsöt. Energiával telve indultunk neki Kab-hegynek. Útközben két létrát kellett mászni, de ezt leszámítva könnyű útvonal. Jó, ez nem teljesen igaz, mert a régi kisvasút töltésén hónaljig érő csalánban mentünk, de ez a szakasz szerencsére csak 5-600 méter. A bélyegzőhöz délibábos betonúton értünk... Itt, a kerítés hűvösében pihentünk vagy 20 percet mielőtt továbbindultunk volna. A kék betonúton megy tovább, innen még kb. egy kilométer a K leágazása, érdemes felkeresni. Részben azért mert új kilátó létesült, de nagyrészt azért, mert csodálatos a panoráma. Veszprémtől a Tanú-hegyekig - és a hegyek között a Balaton. Az előtérben több falu, többek között következő célpontunk, Nagyvázsony is. 
Sajnos a kilátó nem fedett, ezért a rekkenő hőségben csak pár perc/kép erejéig voltunk fent - és már "szaladtunk" is tovább. Erdőírtásos, kerítéses szakasz után rendezett, kényelmes úton értük el az erdő szélét. Innentől sajnos még bő félóra volt kiérni az országútig - és a szélén hűst adó fákig. A műúton párszáz métert kell menni - de visszanézve jóleső érzés volt látni, hogy mi van mögöttünk.. 
A várhoz fél öt körül érkezünk, bőségesen volt időnk körbenézni, felfrissülni a forrásnál. A vár - és híres úrának történetei itt elolvashatóak - én inkább pár képben mutatom be. 

A vár körbenézése után még várt ránk egy két kilométeres szakasz - és közben még három látnivaló. Az első alig 5-600 méterre rejtőzik a vártól a fák sűrűjében: a Szent-Mihály kolostor. Habár védett műemlék, az 1960-as évekbeli utolsó feltárás óta nemigen törödnek vele, azóta pusztul. Íme egy-két kép:



A kolostor romjaitól a kék kiér az erdőből és mező szélén halad a Szent-Ilona kápolna felé. Az Árpád-kori Tálod falu Szent Ilonának szentelt temploma a 13. század elején épült román stílusban  Miután a települést 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, a templom romlásnak indult  a falaira rátelepedett az erdő. A fák között szerencsére könnyű felfedezni, érdemes megnézni. Innen pedig alig 7-800 méterre található tálodi kolostorrom - éjszakai szálláshelyünk. A tálodi Szent Erzsébet kolostorrom Nagyvázsonytól nyugatra található a Viszont-völgy északi kijáratánál. A Kinizsi-forrásra épült medence és a viszonylag rendezett pihenőhely ideális éjszakai szálláshely. A placcot egy másik, bringás túrázóval osztottuk meg, de nem zavartuk egymás köreit, egy kölcsönös bemutatkozáson túlmenően. A padoknál sátorállítás, főzőcske vette kezdetét - majd bő órával később elégedett hortyogásba fordult..

Folytatása következik...
Egy régebbi beszámoló itt
A nap képei itt

2013. május 16., csütörtök

OKT a Balaton-felvidéken - 1

..a hosszúra nyúlt tavaszi szünetben is túráztunk - kis türelem Olvasóinktól - hamarosan friss túrákról is számot adunk.. Addig egy kis retro! :)

(az előző bejegyzés folytatása)

(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)

..reggelre Norbiból elfogyott a "muníció" - így rövid tanakodás után "megszavaztam", hogy egyedül folytatom az utat. A szemerkélő esőben a szálláshelyünkről visszatértem a várhoz. Innen csak pár lépés a Szent Mihály templom; vagyis a romjai. A pálos kolostort Kinizsi Pál alapította - temetkezési helyének szánta. Azonban a török előretörése következtében már 1552-ben felrobbantották - azóta pusztul. Helyreállítására az 1960-as években került sor, a várral egy időben. Íme egy kép a romokról:
A romoktól kiér a jelzés az erdő szélére - és sajnos a sárba. A jelzés az erdő széle mellett vezet a következő látnivaló felé: az Ilona-kápolna romjaihoz. Innen már csak pár lépés távolságra van a tálodi kolostorrom. A megmaradt jellegzetes falát már Rómer Flóris is ilyennek látta..
A romoktól egyre erősödő esőben mentem tovább az erdei iskola felé, szerencsére erdőben vezetett, így kevésbé áztam. Egy rövid erdei szakasz után a jelzés egy nyílegyenes betonútra tér rá, így legalább a sárral nem kellett szenvednem. Ugyanakkor a bélyegzés nem kis kaland volt.. :) Szerencsére sikerült, így nem volt akadálya a továbbhaladásnak. Az eső egyre jobban csillapodott, végül elállt. Erdészeti betonutakon haladtam, majd a Pirkancnak nevezett résznél kiérem a fennsíkra.
Ide kiérve találkoztam két idős úrral, akik szintén a kéktúrában voltak érdekeltek. Pár szót váltottam velük, mielőtt megkezdtem volna az ereszkedést Balatonhenye felé.
A kocsma zárva volt, de az udvarán megleltem a bélyegzőt - és egy csapat gyereket is. A faluból folyamatos emelkedés mellett, az Eötvös kilátó volt a következő állomás. Íme:
Kilátás az nem volt a nagy pára miatt, meg is mutatom:
Elméletben az egész Káli-medence belátható lett volna - hááát, majd legközelebb.. :) A kilátóból a kék ereszkedésbe kezd, pincék és szépen művelt szőlők között vezet az Öreg-hegyi kút felé, majd tovább a töttöskáli templom romjaihoz. A falu az 1500-as évek közepére néptelenedett el, mára ennyi maradt belőle:
A romoktól műúton értem be Szentbékkállára. A későbbi szálláshelyem előtt elhaladva a vegyesbolt/kocsma felé vettem az irányt, bélyegezni. Itt újra összetalálkoztam a gyerekcsapattal: ők nem érintették a kilátót, ezért előztek be.. Kis fújás és telefonálás után lett szállásom, így visszatértem a falu elejére. Erre a napra ennyi kaland elég volt.. :)

(folytatása következik)

A nap képei itt. (a képek egy része esőben készült..)
Az Elnöki beszámoló itt.

2013. április 16., kedd

OKT a Déli-Bakonyban

(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)

.. kihasználva a hosszú hétvége adta lehetőséget, Norbi tagtárssal a Bakony és a Balaton-felvidék felé vettük az irányt. Lájtos, háromnapos túrát terveztünk - és az előrejelzés szerint jó idő várt ránk. (persze nem így lett..) Vonattal kora reggel Városlőd-Kislőd állomásig mentünk - veszprémi átszállással. Az állomás épületénél bélyegeztünk, majd útnak indultunk - innen már jól látszott a Csollányos-völgy bejárata.. A kalandpark mellett léptünk be az erdőbe, ahol eleinte kellemes erdészeti úton, jó tempóban tudtunk haladni. Egy életkép az útról - ami régen a kisvasút volt:
A Főnök rétnél tértünk le róla Úrkút felé, hogy egy kis oldalvölgyben kapaszkodjunk felfelé. Két kerítésmászással később már az Őskarsztnál voltunk. A területet kőszén után kutatva vonták művelésbe, de 1917-1930 között mangánt bányásztak, Európa második legnagyobb bányája volt. Azonban 1951-től védett terület. (egy cikk az NG-ból, itt) Ennyi "beszéd" után pár kép:


Érdemes felkeresni, mert a legközelebbi ilyen természeti csoda Kínában (és Kubában) van - az előbbi helyen a világörökség része is. (geológiai kérdésekkel érdemes Egyesületünk elnökét felkeresni :) ) Jó félórás nézelődés után a falu felé folytattuk utunkat, ahol a kocsmában bélyegeztünk. Fröccs és sör, meg persze kávé. Az újabb pihenő után nekiveselkedtünk a ránk váró szintemelkedésnek. A Kab-hegyre (599m) néhol betonúton, néhol széles erdei utakon/nyiladékokon értünk fel. A kerítésmászást persze ezen a szakaszon sem úsztuk meg, de ennyi kell... A Gyertyán-kút romjaitól már betonúton haladtunk az utolsó kilométeren. A vadászház kerítésénél bélyegeztünk, majd továbbmentünk a kilátó romjai felé. A szakaszon több túrázóval is találkoztunk, "könnyű" és népszerű célpont. Habár kilátó nem volt (nem meglepő módon: Kinizsi Pál nevét viselte..) , a táj gyönyörű, íme:
A hegyről újabb nyiladékokat keresztezve és cikk-cakkozva értünk ki a hegyből és a célunk előtt elterülő rétre, amin az utolsó kilométereket tettük meg. Rövidesen kiértünk az országútra: visszatekintve még látszott a hegy. 
Nagyvázsony szélétől pár lépésnyire a műútról egy mellékútra vezet a jelzés, hogy a Kinizsi-forrás mellett elhaladva a várhoz érjen. 
A bejáratnál bélyegeztünk, de most nem tértünk be megnézni. 
Innen csak pár lépésre volt szálláshelyünk, a helyi plébániai hivatal.

(folytatása következik)

A nap képei itt.

2011. március 15., kedd

Magyarország gyöngyszeme a Balaton-felvidék

Meglehet a cím elég szubjektívnak tűnhet de ez a tájegység egyedülálló Magyarországon, de még Európában is. Borászatilag is kuriózumnak tekinthető e táj mivel az itteni mikroklíma különösen kedvez  szőlőtermesztésnek. A bazalt és a Balaton víztükrének egyvelege minőségi borokat biztosít. Hazánk egyik leghíresebb borászának, Szeremley Hubának is itt van pincészete.  Az itt található bazalttűzhányók egyedi arculatot kölcsönöznek a tájnak. Érdemes belegondolni, hogy milyen látványt nyújthattak 3-4 millió évvel ezelőtt működés közben. Gyertyaszerűen világítottak és ráadásul a Balaton magasabb vízállásakor a Tapolcai-medence is víz alá került, így ezek a vulkánok szigetként magasodtak ki a tó víztükréből. Mai formájuk szerint 2 csoportba lehet őket osztani. A bazaltsipkás tanúhegyek ( Badacsony, Szent-György-hegy, Csobánc) és a bazaltkúpok (Gulács, Tóti-hegy) alkotják az egykori vulkanizmus fő formáit.  Nem is mennék bele több geológiai leírásba. Lássuk a túrát.
Kora reggel indultunk Fehérvárról (Bátor és Laca) hogy célba vegyük a Balaton-felvidék kék túra szakaszát. Az igazolófüzetben -sajnos- további két szakaszt még idesorolnak földrajzilag helytelenül (a 3-4-5. sz. túra nem  vagy csak részben a Balaton-felvidék szerves része). Visszatérve a túrára, leérve Badacsonytördemicre, pecsét majd a helyi egységben kávé, sör után irány a Badacsony. A szőlők között elhaladva elértük a Bujdosók lépcsőjét ahonnan kemény kapaszkodó vezetett a csúcsig.

 A Ranolder-kereszthez felérve reggeliztünk alattunk a Balatonnal.


Végig mentünk körbe a K jelzésen majd elértük a legmagasabb pontot a Kisfaludy kilátót, ami épp felújítás alatt állt. Lefelé menet elérkeztünk a Kőkapuhoz.

 
Leereszkedve a szőlők között kereszteztük a Tapolcára vezető műutat, majd megkezdtük az emelkedést a Gulács-vállra. Innen ismét ereszkedés után a műúton értük el Káptalantótit. A presszóban a pecsét kiváló meg a sör is. A közjáték után a Csobánc felé vettem az irányt.

 
A várhoz sajnos idő hiányában nem tudtam felmenni. Csobánc várát a török soha nem tudta elfoglalni, a labancok is egyszer próbálkoztak vele de ott hagytak 400 főt köztük a parancsnokukat Kreutz ezredest. A Vár-kúttól tovább folytattam utam Szentbékkálla felé. A falu melletti kőtengerről a fény hiánya miatt fotókat nem tudtam készíteni, de kárpótlásul Gábor barátom ottjártakor készített fotói közül íme egy:


Az itt található homokkövek a Pannon-tenger maradványai, amit a vulkánossághoz kapcsolódó tevékenységek és külső tényezők formáltak, alakítottak. Az első nap végére értem ezzel és sátrat vertem Szentbékkállán. Másnap ismét ragyogó idő ígérkezett. Kezdésnek a helyi kocsmát felkerestem, hogy pecsét és kávé igényemet kielégítsem. 10 órakor indultam neki az Eötvös Károly kilátónak. Felfelé menet szőlőket elhagyva erős emelkedő következett a kilátóig. A látvány önmagáért beszél.


Ránéztem az órára 11.07-et mutatott. Leesett, hogy Balatonhenyén a kocsma csak délig van nyitva, úgyhogy futásra váltottam - már ott ahol a 15 kilós hátizsákom engedte - hogy leérjek a faluba időbe. 11.50-kor estem be a krimóba. Innen 13 órakor indultam tovább a mai úti célom Nagyvázsony felé. Egy kép a falu főutcájáról.


A Csicsói-erdészház felé menve eleinte egy ritkás erdőrészen kell haladni, így a jelzések nem sűrűn vannak, ezért nem árt a figyelem. Az erdészháznál - ami ma márt erdei iskola - elfogyasztottuk a maradék kajánkat, majd jó tempóban haladva értük el a Vigántpetend-Nagyvázsony műutat. Megnyugodva tapasztaltam, hogy nyugodtam megtudom nézni a Tálodi-kolostorromot. Amit a Viszont-völgyön leereszkedve hamar el is értem.

 
Innen némi csúszkálás után egy utolsó emelkedő leküzdésével értem be Nagyvázsonyba, de még így is volt 1 órám a buszindulásig, amit a pulai elágazásnál lévő krimóban elütöttem.
A túra a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén halad ezért fokozottan ügyeljünk környezetének megóvására.
A túra fotói itt.
A Városlőd-Nagyvázsony szakasz itt.