..túratársamnak már alig 100 km hiányzik a kékből: egy huszárvágással arra szántuk a pünkösdi hosszú hétvégét, hogy a Bakony maradékát és a Balaton-felvidéket végigjárjuk. A meteorológia előzetesen jó időt ígért - túl jó is lett.. Szombat reggel, veszprémi átszállással mentünk Városlőd-Kislőd állomásig: itt fejeztük be kb. 10 héttel ezelőtt. (erről még írok) Az állomáson rövid felszerelés-igazítás és már neki is vágtunk a kéknek. Rövid aszfaltos szakaszt követően a jelzés a Csollányos-völgybe tér be a kalandparkkal szemben - és ezen, a régi kisvasút nyomvonalán halad a Főnök rétig - innen emelkedik fel a nyereg felé. Az erdőből kiérve már látszottak egy lekerített erdősávon túl Úrkút első házai - visszatekintve pedig a Kőris-hegy. Az egyre melegedő időben körbe-gyalogoltuk a lezárt részt, majd a falu szélső házai mellett megérkeztünk az Őskarszthoz. Mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították, országos jelentőségű besorolással. Különleges földtani képződmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számít, ugyanis a mangánérc kitermelése során alkalmazott kézi fejtési mód és a viszonylag kevés robbantás alig károsította a feltáruló őskarsztos formakincset. Meredek sziklafalain jól nyomon követhetőek a geológiai őstörténet több jelentős időszakának nyomai is. Az őskarszt csipkézett mészkőszikláival és közel függőleges tornyaival – tudományos jelentősége mellett – a Bakony legcsodálatosabb természeti látványosságai közé tartozik. (bővebb info itt kérhető) A helyen közel egy órát időztünk, íme pár kép:
A területtől csak pár lépés a kocsma, ahol a beltérben hűsölve fogyasztottuk el ebédünket és pár fröccsöt. Energiával telve indultunk neki Kab-hegynek. Útközben két létrát kellett mászni, de ezt leszámítva könnyű útvonal. Jó, ez nem teljesen igaz, mert a régi kisvasút töltésén hónaljig érő csalánban mentünk, de ez a szakasz szerencsére csak 5-600 méter. A bélyegzőhöz délibábos betonúton értünk... Itt, a kerítés hűvösében pihentünk vagy 20 percet mielőtt továbbindultunk volna. A kék betonúton megy tovább, innen még kb. egy kilométer a K∆ leágazása, érdemes felkeresni. Részben azért mert új kilátó létesült, de nagyrészt azért, mert csodálatos a panoráma. Veszprémtől a Tanú-hegyekig - és a hegyek között a Balaton. Az előtérben több falu, többek között következő célpontunk, Nagyvázsony is.
Sajnos a kilátó nem fedett, ezért a rekkenő hőségben csak pár perc/kép erejéig voltunk fent - és már "szaladtunk" is tovább. Erdőírtásos, kerítéses szakasz után rendezett, kényelmes úton értük el az erdő szélét. Innentől sajnos még bő félóra volt kiérni az országútig - és a szélén hűst adó fákig. A műúton párszáz métert kell menni - de visszanézve jóleső érzés volt látni, hogy mi van mögöttünk..
A kolostor romjaitól a kék kiér az erdőből és mező szélén halad a Szent-Ilona kápolna felé. Az Árpád-kori Tálod falu Szent Ilonának szentelt temploma a 13. század elején épült román stílusban Miután a települést 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, a templom romlásnak indult a falaira rátelepedett az erdő. A fák között szerencsére könnyű felfedezni, érdemes megnézni. Innen pedig alig 7-800 méterre található tálodi kolostorrom - éjszakai szálláshelyünk. A tálodi Szent Erzsébet kolostorrom Nagyvázsonytól nyugatra található a Viszont-völgy északi kijáratánál. A Kinizsi-forrásra épült medence és a viszonylag rendezett pihenőhely ideális éjszakai szálláshely. A placcot egy másik, bringás túrázóval osztottuk meg, de nem zavartuk egymás köreit, egy kölcsönös bemutatkozáson túlmenően. A padoknál sátorállítás, főzőcske vette kezdetét - majd bő órával később elégedett hortyogásba fordult..
