OKT a Déli-Bakonyban
(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)
.. kihasználva a hosszú hétvége adta lehetőséget, Norbi tagtárssal a Bakony és a Balaton-felvidék felé vettük az irányt. Lájtos, háromnapos túrát terveztünk - és az előrejelzés szerint jó idő várt ránk. (persze nem így lett..) Vonattal kora reggel Városlőd-Kislőd állomásig mentünk - veszprémi átszállással. Az állomás épületénél bélyegeztünk, majd útnak indultunk - innen már jól látszott a Csollányos-völgy bejárata.. A kalandpark mellett léptünk be az erdőbe, ahol eleinte kellemes erdészeti úton, jó tempóban tudtunk haladni. Egy életkép az útról - ami régen a kisvasút volt:
A Főnök rétnél tértünk le róla Úrkút felé, hogy egy kis oldalvölgyben kapaszkodjunk felfelé. Két kerítésmászással később már az Őskarsztnál voltunk. A területet kőszén után kutatva vonták művelésbe, de 1917-1930 között mangánt bányásztak, Európa második legnagyobb bányája volt. Azonban 1951-től védett terület. (egy cikk az NG-ból, itt) Ennyi "beszéd" után pár kép:
Érdemes felkeresni, mert a legközelebbi ilyen természeti csoda Kínában (és Kubában) van - az előbbi helyen a világörökség része is. (geológiai kérdésekkel érdemes Egyesületünk elnökét felkeresni :) ) Jó félórás nézelődés után a falu felé folytattuk utunkat, ahol a kocsmában bélyegeztünk. Fröccs és sör, meg persze kávé. Az újabb pihenő után nekiveselkedtünk a ránk váró szintemelkedésnek. A Kab-hegyre (599m) néhol betonúton, néhol széles erdei utakon/nyiladékokon értünk fel. A kerítésmászást persze ezen a szakaszon sem úsztuk meg, de ennyi kell... A Gyertyán-kút romjaitól már betonúton haladtunk az utolsó kilométeren. A vadászház kerítésénél bélyegeztünk, majd továbbmentünk a kilátó romjai felé. A szakaszon több túrázóval is találkoztunk, "könnyű" és népszerű célpont. Habár kilátó nem volt (nem meglepő módon: Kinizsi Pál nevét viselte..) , a táj gyönyörű, íme:
A hegyről újabb nyiladékokat keresztezve és cikk-cakkozva értünk ki a hegyből és a célunk előtt elterülő rétre, amin az utolsó kilométereket tettük meg. Rövidesen kiértünk az országútra: visszatekintve még látszott a hegy.
Nagyvázsony szélétől pár lépésnyire a műútról egy mellékútra vezet a jelzés, hogy a Kinizsi-forrás mellett elhaladva a várhoz érjen.
A bejáratnál bélyegeztünk, de most nem tértünk be megnézni.
Innen csak pár lépésre volt szálláshelyünk, a helyi plébániai hivatal.
(folytatása következik)
A Főnök rétnél tértünk le róla Úrkút felé, hogy egy kis oldalvölgyben kapaszkodjunk felfelé. Két kerítésmászással később már az Őskarsztnál voltunk. A területet kőszén után kutatva vonták művelésbe, de 1917-1930 között mangánt bányásztak, Európa második legnagyobb bányája volt. Azonban 1951-től védett terület. (egy cikk az NG-ból, itt) Ennyi "beszéd" után pár kép:
