Csereháti mordor light

Magyarország Mordorja. Ezt a címet akartam adni. Most előre bocsánatot kérek a magyar lakosságtól. Menet közben jöttem rá, szerethető ez a vidék és nem szenvedek annyit, mint Frodó a Végzet hegyénél. Eleve voltak fenntartásaim ezzel a szakasszal a fórumokat elnézve. A Bátorral lehet kevesek lettünk volna, de jött Peti is. Azért azt meg kell említenem, hogy elég gáz "pintérsanya húdekibaszottnagyközbiztonság" országában ilyenekről kell írjak. De erről majd később. Autóval érkeztünk Miskolcra. Majd a zityi-zötyivel tovább Bódvaszilasra. Elvileg odaértünk volna időbe Irotára. De nem így lett. A vonat késett, mi se gondoltuk, hogy még mekkora átbaszás vár ránk. Mert ugyanis elterelték a kéket Bódvarákó után. Nem sok csak legalább 8 kilivel hosszabb. A Martonyi kolostor rom felé. Na el is basztuk az időt ezzel. A régi kéken 2,2 km. Ami most zöld. Kiakadtunk mind a hárman rendesen.... Végre leértünk Tornabarakonyba, ami valljuk be őszintén egy halott falu. Sehol egy lélek sem. Pecsét a parókián.

Tornabarakony

Késő délután volt már, amikor elindultunk Rakacaszend felé. Tudtam itt lesz az első cigó falu. A wikipédia szerint 75-25 az arány a magyarok javára, de épp az ellenkezőjét láttuk. A lepukkant kocsmában van a bélyegző. A hely katasztrófa. Nem szóltak be balog elvtárs rokonai. Bátor láttán tartották a 10 lépés távolságot.

Rakacaszend

Nekem kiment a bokám még a falu előtt, be is dagadt. Petinek a dereka volt oda. De hát Irotán volt a szállásunk. Próbáltunk valakit megkérni vigyen el minket, de süket fülekre találtunk. Nem volt más, át az erdőn éjszaka. Peti telója jó fényt adott, több órás botorkálás után megláttuk végre Irota fényeit. Nem tévedtünk el még a sötétben sem. 3/4 12-re estünk be a szállásra. Várt minket a lebbencs leves, rántott hús, petrezselymes krumpli. A Túl az óperencián vendégházban szálltunk meg, Tokkal vonóval 10.600 HUF volt. Kicsit húzós, pláne hogy reggel épp ki nem basztak minket, mert jött egy iskolás csoport. Ennyi pénzért némi kedvességet elvártam volna... Viszont a falu csodálatos.

Irota

Több vendégház is van. Érdemes tájékozódni. A Rákócziak egykori birtoka felé vettük az irányt. Felsővadász felé. Itt is sok a cigó, méregettek is minket, de balhé nem volt. A plecsni a nemzeti baszóboltban. Meg ez a kocsma is meg a minden is. Fura arcok jöttek-mentek.... A faluból kiérve, szántőföldeken vezet az út. Nyésta se volt vészes, bár a fórumokon ez is gáz hely, de nem az. Batit itt akarták megvenni először. Itt se sokan laknak.

Nyésta

Át Abaújszolnokra. 4-5 km innen, mondtuk hamar meglesz. Aha. Olyan dzsindzsa van a falu előtt, alig láttunk ki belőle. Borzalmasan szar Nyésta után az út de követhető. A faluba beérve a Taszos cigány házán van a dobozka. Jó fej csóka, nyugi.

Abaújszolnok

Kifelé még egy német juhász kutyával volt némi afférunk, de ezen is átlendülve Baktakék felé nyargaltunk tovább. Itt akarták másodszor megvenni a Bátort a cigányok. A Kocsma-dohány-vegyesbolt kombóban a pecsét. Nem sokat időztünk. Gáz arcok voltak megint. Teríts-meríts megjött a segély..... Fancsalon volt szállásunk. Hamar átértünk... Full magyar falu. Elmondták itt azért nem basztattak minket a cigók, mert most volt segély. "Ha a hónap végén jössz agresszívak" Na fasza. A fancsali szállásunk száma 06202487819. Bableves és csöröge fánk várt ránk. Az árat nem tudom mert Peti fizetett. Reggel innen már sétagalopp volt Gibárt, ahol összekötöttük a Zemplént a Csereháttal. Nem lehet eltévedni egyértelmű végig.

Gibárt

A túra fotói itt.

Laca

A hosszú aszfaltutak túrája - Kemeneshát OKT

Úgy indul a sztori, hogy nagyon nem volt kedvem elindulni erre a szakaszra. Láttam előre, szint nuku 70 kilométeren, illetve van annyi majdnem mint Füzértől Nagy-Milicig. Csak ott 5,5 kilométeren. Sátrasra terveztem, szállás nélkül. Bátorral vágtunk neki a történetnek ismét. Fel a szombathelyi gyorsra, gyorsvonati pótjegy helyett, cserébe állhattam Ajkáig. Magyarország jobban teljesít..... Érkezés. A cigó csávó a Sárvári vasútállomáson üvölt az állomásfőnökkel, hogy hogyan fogja megverni. Talán volt 16. Rejtett erőforrás... Hamar megtaláltam az első plecsni helyet. Sárvári vár, nyilvános WC. Ideális helyszín.

Sárvár

Csak minél előbb ki innen... Gércére hamar leértem viszonylag. Meg is találtam a helyi egységet, (pecsét az önk. előtt, illetve a kocsmában). Itt egy órát elbeszélgettem a helyiekkel, ahogy szoktam. Majd elkezdődött a talpam gyilkolása. 8 km aszfalt. Viszont a Farkas-erdő nagyon szép. A Rózsáskerti eh-nál pecsét.

Rózsáskerti eh.

Tovább a végeláthatatlan aszfalton. Tudod, látod a végét, de 3/4 óra után se tűnik közelebbnek. Na egyszer csak csak ott voltunk a Hidegkúti-eh-nál. Sátor pattint, kaja, alvás. Fullos kis erdészház. 

Hidegkúti eh.

Reggel esőre ébredtem. Mondom amíg el nem áll ki nem jövök a sátorból. 1 óra elteltével elállt, gyorsan összecsomagoltunk, majd irány Káld. Elhaladtunk a Lajos-bükkök mellett is. Tény és való nagyon szép kiülős helyek vannak. Beértünk Káldra. Kocsma, pecsét. Elég fos időben, tovább haladtam Hosszúpereszteg irányába. A faluba érve, a templomban épp keresztelő volt (pecsét a kerítésen). Sokat nem időztem, az ég közben kitisztult, a Szajki-tavak felé folytattam utamat. Éppen bandukolok, megáll mellettem a határőrség autója. Merre megyek, mit csinálok? Mondom a kéken nyomatom. Jó utat akkor. Mégis mit hittek migráncs vagyok? Asztalterítő se volt a fejemen.... Megérkeztem a tavakhoz végre. Sör, jager, halászlé. Az utóbbi tényleg nagyon fincsi volt.

Szajki tavak

De volt egy kis közjáték is.... Bátorral üldögélünk egy padnál a büfésor mögött. Sehol senki. Kijön egyszer csak lángosos picsa. Hogy képzelem ezt? Mondom mit? Hát hogy a kutya szabadon van. Ott feküdt a pad mellett. Mondom neki nem bánt senkit, de ha zavarja megkötöm. Hát az jó lesz, mert nem tud kijönni az unokájával. Meg amúgy is takarodjak a padról, mert az az övék. Mondom bazdmeg nincs rá írva. Akkor már kezdtem ideges lenni, mert ezt el lehet mondani normálisan is. Erre jön a fia, na húzzá innen. Mondom neki köcsög gyerek azért nem kéne parasztnak lenni. Visszakérdez mit mondtál? Ne legyél paraszt bazdmeg. Mondanom se kell, nem mert odajönni hozzánk. Fogtam a zsákot és arrébb mentünk kemény 3 métert. Még itt voltunk egy órát, de a hülye picsa nem jött ki az unokájával.... Na erről ennyit. Tovább indultunk. A kék jelzés mielőtt elhagyná a tavakat, sátrat állítottam.

Vadcamping

Másnap reggel esett le, elfelejtettem vizet tölteni. Szopás. A Bati nem volt még szomjas, én meg csak kibírom pár szem paradicsommal. A volt ötvösi vasútállomásig nem volt gond. A pecsételő dobozka egy fán van a vasúti híd után, ahogy a kék balra bekanyarodik az erdőbe. A vízhiány miatt Szalapa felé mentem tovább az aszfalton. Végre beértünk a faluba. Kocsma zárva, meg minden zárva. Találtunk egy kék kutat, ott töltöttük fel a készletet. Időben voltunk, rövid pihenő után Kisvásárhely felé haladtunk tovább. Aszfalton mi máson.... Ebben a faluban sincs lófasz se a pecséten kívül (haranglábnál). Egy földúton értünk ki a Sümegre tartó országútra.

A vége

Itt már annyira fájt a talpam, hogy majdnem összeszartam magam. Nincs az a bakancs, cipő ami ezt ellensúlyozni tudná. Még a Voltaren dolo se használt. Bátor is már csetlett-botlott. Végre beértünk Sümegre. Itt találkoztam Szilárddal. A siófoki informatika tanárral, aki végig minket akart utolérni. Látta a nyomainkat. Megbeszéltük az MTSZ überfasza elbaszásait, a kék vonalán. Bivakházak kellenének a túra vonalán végig... Másfél óra múlva felpattantunk a hazafelé tartó vonatra.
Soha semmilyen esetben nem vagyok hajlandó visszajönni erre a szakaszra. Ha fizetnek akkor sem.

A túra fotói itt. 

Laca

Aggtelek rally

Hát hogy is induljak neki... Elalvással hogyan máshogy. Nem egyszerű a "drogfutárok" élete. Mielőtt bárki hívná a 107-t, közlöm csak gyógyszert szállítok. Éjjel. Reggel 6-kor sikerült magam kitépni az ágyból. Tankolás, aztán csúzli Miskolcra. Ezúttal Bátor Úr is jött. A Tiszai-pályaudvaron kocsi leparkol, jegy megvesz, majd a közeli csehóban vártuk a Bódvaszilas felé vágtató TGV-t. 1 óra zityi-zötyi után végre megérkeztünk (Pecsét az állomás kerítésén). Na mondom azé' egy söri csak belefér, így megkerestük az egységet. Innen, láttam hogy a régi kék megy felfelé, de hát biztos voltam benne hogy jó lesz az nekem. Na persze. Végig a cigánysoron. "Bácsi van csokija? Nincs. Utálom az édességet. Akkor a söre? Na persze még mit nem." A Bátor azért jó hogy ott volt, de nem csokiztam be a gatyóba. Miután elhagytuk a rejtett erőforrások sorát, végre beértünk az erdőbe. A Barlangkutató-forrásnál kajáltunk.

Barlangkutató-forrás

Innen combos emelkedővel értünk fel a Szabó-pallag erdészházhoz. A ház romokban de az esőbeálló az tip-top.

Szabó-pallag esőbeálló

Szorított az idő minket, úgyhogy ki kellett lépni. Jósvafőn volt szállásunk a Garan vendégházban. A kutyát beengedik. De még előttünk volt Derenk is. Mint ismeretes Horthy Miklós telepítette ki a község lakóit, hogy medve rezervátumot hozzon létre. Nem a világ végére meg a gulágra, kedves libsik, hanem a környező falvakba. Nagy különbség. Bár az eljárással magam se értek egyet. Egy tábla viszont megfogott. Megtagadta.

Tisztelet

A volt iskolaépületet szépen rendbe hozták. Valamit valamiért.... Szelcepusztáig szinte vágtattunk, mivel nem volt kedvem sötétben botorkálni. Kezdtem elveszíteni a fejem az irányjelző táblákon. Csupa haszontalan info rajtuk. Gömörszőlősön meg is tudtam miért, de erről majd később. Szelcepusztán a lovak a kerítés mentén kísértek minket. Itt a piros jelzés 2 kilivel rövidebb Jósvafőre. Amúgy is idegállapotban vótam' Mónika, így le is verettem ezen a faluba.

Érkezés Jósvafőre

Na és hová érek? A kocsmába bazd meg. Kérdezem a kis csajszit merre találom a szállásomat. A szomszéd ház. Mondom az zsír. Akkor jagersör. Megjön a szállásadóm is. Fasza csákó. A szoba kellemes, zuhanyzóval ellátva. Nem kellett altatni 22 km után. Nem ide vág, de a voda térerő itt halott. Meg a túra nagy részén is. Másnap korábban ébredtem, mint gondoltam. Bátor öntudatlanul hevert a szőnyegen. Jössz? Fel se ébredt. Sör kávé jager. Kérdem mennyivel jövök? 620. Mondom mi a jager? Nem. Az egész. Ideköltözök... Betévedt egy sajtkészítő is az egységbe, 1100ért rögtön vettem tőle egy fél kiló házi füstölt sajtot, amit a gyerekeknek vittem haza. Érdekes mód nem romlott meg... Elindultam Aggtelek irányába, közbe a Tengerszem-tónál Bati fürdött. Ezért tuti lelőnek a természetvédelmi őrök.

Tengerszem

Fent a barlang bejáratánál kaja, majd tovább az úton. Aggteleken kocsma nincs, illetve van bolt kombóval. A helyiekkel itt is sikerült összehaverkázni  egy óra erejéig. Kedvesek, barátságosak az itteniek. A mi Dunántúlunk számukra már Ausztria.... Kimentünk pecsételni a barlanghoz. Közös fotó.

Aggtelek

Megint elbasztam az időt, mert szeretek pofázni és közben inni is, így szednem kellett a lábaimat Zádorfalva felé. Az út a gúnyhatár mellett is elhalad, meg is tiszteltem...

Fuck!!!

Néha belefutva, de világosban ott voltam Zádorfalván. Kocsma, bélyegzés. Full cigány mindenki. Kivéve a pultos csajszi. Nem volt semmi gond, amúgy is ballagás volt. Addig sikerült itt is elpofáznom az időt, hogy közben este lett. A Zsanett (a pultos) mondta ne aggódjak, jön a barátja érte és amúgy is ő is alsószuhai és majd ők elvisznek az Ablonczy vendégházhoz.

Na hát így maradtam. Már lemondtak rólam amikor beestünk. Nagyon kedvesek voltak, mondtam szóltam volna, hogy kések ha van térerő. Nagyon fasza ágyikóm volt. Kipihenten keltem .Vissza kékre majd irány Gömörszőlős. A faluban egy lélekkel nem találkoztam, csak egy hasonszőrű túrázóval. Tőle tudtam meg, hogy az OKT táblákon miért szerepel csupa haszontalan info. Mint, a Mari nénit hol baszták seggbe barlang, a Pöcsöm-rét, és a Dagonya-szántó. Mert kérem itten ejus' pénzek lettek lehíva' hama' gyorsan irodából megoldjuk. Remek. Az, hogy a két pecsételőpont mennyire van egymástól az senkit nem érdekelt. Az Evtársak' ünnepi határidő előtti ünnepi határidő alatt át akarták adni a nagy büdös semmit. Ja és a táblák. Jól beforgatták őket.....

Garancsi a jó k.........

Hát ilyen szép ha mindenki Béla.... Terv teljesítve, fogd be a pofádat köcsög túrázó. A jelzések viszont tényleg jók, legyen ez a mentségük, az egész szakaszon. Egyszer se kevertem el. Betonon le Kelemérre. Tompa Mihály szülőfaluja. Nem vagyok egy nagy irodalmár, csak megemlítettem. Előbb mentem, be a krimóba, mint a múzeumba. Igen egy büdös köcsög kulturálatlan paraszt vagyok. Ez van. A Mohos-tavakat viszont, mindenképp látni akartam.

Mohos-tó

Nem kezdem el itt leírni miért fasza ez csak önmagában véve, nézzen mindenki utána. Nem sok ilyen van. Putnokig a Bátor újra erőre kapott. Nem tudom hányszor mondtam neki nem bírok gyorsabban menni.

Putnok előtt

Aztán csak fogyott a táv. Hol érek be? Na hol? A cigánysoron. Tökéletes keret... Itt se volt gond, de az életkörülmények... na jó hagyjuk is. Ki mint vet úgy arat. Lecsoszogtam az állomásra, jött a TGV, egy óra múlva. Vissza Miskolc. Majd Fehérvár.

Laca.

A túra fotói itt.

Balaton-felvidéki kéktúra - 1

(az előző bejegyzés folytatása)

..reggel madárdalos erdőre ébredtünk - este senkit nem kellett ringatni.. :) A reggel, úgy bő órában sátorpakolással, reggelizéssel - és persze a romok felfedezésével telt.

Úgy fél 9 körül indultunk neki a völgynek, ezernyi szúnyoggal kísérve. A műútra kiérve már kellően meleg volt, de a könnyed sétaút az erdei iskoláig szerencsére feledtette. Az iskolánál mosakodás, bélyegzés - majd tovább a kövesúton. Felkanyarodtunk a Pirkanci részre, ahol balról megjött a P jelzés, itt léptünk be az erdőbe. Innentől még kb. két kilométer a közös szakasz - aztán kiér az erdő a fennsíkra. Előtte azonban fújtunk egyet... A híres filmben is elhangzik, hogy mennyire kopár ez a rész Balatonhenye előtt - nem hinném hogy azóta sokat változott... Szerencsére a felbukkanó Balaton és a hegyek látványa kárpótolja az embert.

Egy-két ligeten áthaladtunk, majd ereszkedésbe kezdtünk, az elhagyott kőfeldolgozó mellett érkezik be a kék az alig 110 fős faluba. A kocsma most szerencsére nyitva volt, hangulatos kis szőlőlugas lett kialakítva a teraszán. Okulva az előző napból, megbeszéltük a túratársakkal, hogy kétórás pihenőt iktatunk közbe - kényelmesen volt időnk ebédelni, kávézni és pancsolni (=felfrissülni) a pár lépésre lévő kékkútnál. Poénkodtunk is azon, hogy milyen jó cégér vagyunk, a kocsma teraszán kifeküdve..:) Két órakor vágtunk neki a folytatásnak, a Fekete-hegyen lévő Eötvös-kilátónak. Az ösvény présházak között kanyarog, sokáig szintben megy hegy előtt, majd egy hirtelen emelkedéssel felérünk a gerincre (szemből a S∆ érkezik) , majd újabb 2-3 perc múlva a kilátóhoz értünk. Mi mondjak/írjak? Megérte, megéri felkapaszkodni.

Gyönyörű a kilátás a Káli-medencére: balra a távolban felsejlik Tihany, a Monoszló melletti Hegyestű - szemben a Balaton, jobbra pedig a Tanú-hegyek. A fedett kilátónak köszönhetően közel félórát nézelődtünk. A kilátóból a kék egy meredek, vízmosásos ösvényen vezet le, de ez szerencsére szelídül az első présház után. A jelzés a korábbi bejáráshoz képest el lett terelve, de csak az Öreg-hegyi kút után... Addig kis csapatunk összegabalyodott a pünkösdi bortúra résztvevőivel.. :)

A terelés miatt a jelzés már nem érinti a töttöskáli templomromot, de azért felkerestük...

A rom XII-XIII. századi, azaz Árpád-kori lehet. A rom körül találtak egy XI. századi, egyenes pengéjű kardot, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. Eleinte királyi udvarnokok lakták a környező falut, amely 1341-től a veszprémi püspökség fennhatósága alá kerül. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, bejárata a nyugati részén állott, ahol a leírások szerint kegyúri karzat is állott két tartópilléren. Utóbbiak nyomaira nem nagyon leltünk. 1531-ben török támadás érte a falut, amely elnéptelenedett, temploma romossá vált, de később újra települt, és a templomot is helyrehozták. Békefi leírása szerint 1876-ban már romos. A romtól visszatértünk a Szentbékálla felé menő útra, mesebeli házak között. A kocsma teraszán újabb félórás pihi, frissülés a kékkútnál..:) A jelzés innen a velétei palotaromhoz vezet,

ahonnan meredek, akácok övezte ösvényen ereszkedtünk vissza a faluba. A kálváriasor mellett értünk ki a kőtengerhez.

Valaha az itteni intenzív vulkáni tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homoküledékeket összecementálták, amit a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő: némelyik ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna e tájon, aki rossz vagy jó kedvében gigászi kődarabokat hajigált... :) (bővebb info itt) A kőtengeren bő félórát hánykolódtunk, mielőtt továbbmentünk volna. Lovaspálya mellett értünk ki Mindszentkállára, ahol a legelső lehetséges helyre fel is pattintottuk a sátrat. A közeli temetőből korlátlanul volt víz utánpótlásunk, más nem is nagyon kellett a boldogsághoz. Laza főzőcskézés vette kezdetét..

Ja, ezzel a szakasszal Anna teljesítette Balaton-felvidéket is.. :)
Reszkess Börzsöny! :)

Folytatása következik...

A nap képei itt.
A korábbi túraleírás itt.
Az elnöki beszámoló itt.

Az utolsó kékszakasz a Bakonyban - OKT

..túratársamnak már alig 100 km hiányzik a kékből: egy huszárvágással arra szántuk a pünkösdi hosszú hétvégét, hogy a Bakony maradékát és a Balaton-felvidéket végigjárjuk. A meteorológia előzetesen jó időt ígért - túl jó is lett.. Szombat reggel, veszprémi átszállással mentünk Városlőd-Kislőd állomásig: itt fejeztük be kb. 10 héttel ezelőtt. (erről még írok) Az állomáson rövid felszerelés-igazítás és már neki is vágtunk a kéknek. Rövid aszfaltos szakaszt követően a jelzés a Csollányos-völgybe tér be a kalandparkkal szemben - és ezen, a régi kisvasút nyomvonalán halad  a Főnök rétig - innen emelkedik fel a nyereg felé. Az erdőből kiérve már látszottak egy lekerített erdősávon túl Úrkút első házai - visszatekintve pedig a Kőris-hegy. Az egyre melegedő időben körbe-gyalogoltuk a lezárt részt, majd  a falu szélső házai mellett megérkeztünk az Őskarszthoz. Mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították, országos jelentőségű besorolással. Különleges földtani képződmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számít, ugyanis a mangánérc kitermelése során alkalmazott kézi fejtési mód és a viszonylag kevés robbantás alig károsította a feltáruló őskarsztos formakincset. Meredek sziklafalain jól nyomon követhetőek a geológiai őstörténet több jelentős időszakának nyomai is. Az őskarszt csipkézett mészkőszikláival és közel függőleges tornyaival – tudományos jelentősége mellett – a Bakony legcsodálatosabb természeti látványosságai közé tartozik. (bővebb info itt kérhető) A helyen közel egy órát időztünk, íme pár kép: 

A területtől csak pár lépés a kocsma, ahol a beltérben hűsölve fogyasztottuk el ebédünket és pár fröccsöt. Energiával telve indultunk neki Kab-hegynek. Útközben két létrát kellett mászni, de ezt leszámítva könnyű útvonal. Jó, ez nem teljesen igaz, mert a régi kisvasút töltésén hónaljig érő csalánban mentünk, de ez a szakasz szerencsére csak 5-600 méter. A bélyegzőhöz délibábos betonúton értünk... Itt, a kerítés hűvösében pihentünk vagy 20 percet mielőtt továbbindultunk volna. A kék betonúton megy tovább, innen még kb. egy kilométer a K∆ leágazása, érdemes felkeresni. Részben azért mert új kilátó létesült, de nagyrészt azért, mert csodálatos a panoráma. Veszprémtől a Tanú-hegyekig - és a hegyek között a Balaton. Az előtérben több falu, többek között következő célpontunk, Nagyvázsony is. 

Sajnos a kilátó nem fedett, ezért a rekkenő hőségben csak pár perc/kép erejéig voltunk fent - és már "szaladtunk" is tovább. Erdőírtásos, kerítéses szakasz után rendezett, kényelmes úton értük el az erdő szélét. Innentől sajnos még bő félóra volt kiérni az országútig - és a szélén hűst adó fákig. A műúton párszáz métert kell menni - de visszanézve jóleső érzés volt látni, hogy mi van mögöttünk.. 

A várhoz fél öt körül érkezünk, bőségesen volt időnk körbenézni, felfrissülni a forrásnál. A vár - és híres úrának történetei itt elolvashatóak - én inkább pár képben mutatom be. 

A vár körbenézése után még várt ránk egy két kilométeres szakasz - és közben még három látnivaló. Az első alig 5-600 méterre rejtőzik a vártól a fák sűrűjében: a Szent-Mihály kolostor. Habár védett műemlék, az 1960-as évekbeli utolsó feltárás óta nemigen törödnek vele, azóta pusztul. Íme egy-két kép:

A kolostor romjaitól a kék kiér az erdőből és mező szélén halad a Szent-Ilona kápolna felé. Az Árpád-kori Tálod falu Szent Ilonának szentelt temploma a 13. század elején épült román stílusban  Miután a települést 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, a templom romlásnak indult  a falaira rátelepedett az erdő. A fák között szerencsére könnyű felfedezni, érdemes megnézni. Innen pedig alig 7-800 méterre található tálodi kolostorrom - éjszakai szálláshelyünk. A tálodi Szent Erzsébet kolostorrom Nagyvázsonytól nyugatra található a Viszont-völgy északi kijáratánál. A Kinizsi-forrásra épült medence és a viszonylag rendezett pihenőhely ideális éjszakai szálláshely. A placcot egy másik, bringás túrázóval osztottuk meg, de nem zavartuk egymás köreit, egy kölcsönös bemutatkozáson túlmenően. A padoknál sátorállítás, főzőcske vette kezdetét - majd bő órával később elégedett hortyogásba fordult..

Folytatása következik...
Egy régebbi beszámoló itt
A nap képei itt

Die Fantastischen Vier - OKT a Zemplénben 2.rész

Az előző részben ott fejeztem be, hogy Cirkáló-tanyán álomra hajtottuk a fejünket. A reggeli hasonlóan parádés volt, mint a vacsora. Bundás kenyér, kecskesajt, frissen fejt tej, kávé. Megbeszéltük adunk fejenként 2000 HUF-ot, plusz Ákos, oda ajándékozta a nála lévő mintegy másfél kiló füstölt áruját. A reggel, számomra legmeglepőbb mondata házigazdánk szájából hangzott el. "Áron! Le kéne menni Sárospatakra a boltba! Mehettek lóval is." Na ott lefagytam egy pillanatra. Lehet így is élni. 4G, áram, vezetékes víz nélkül. Mindenért meg kell dolgozniuk és van 4 gyermekük. A gyerekek már most, ki veszik a részüket a házimunkából, ami szerintem tartást ad majd nekik felnőtt korukra. Hozzáteszem, a városi embernek nomádnak tűnő körülmények ellenére, minden nagyon rendezett volt. Minden tiszteletem Zsoltiéknak. A búcsúzás után Makkoshotyka felé vettük az irányt.

A búcsú pillanatai Zsolti és Ákos

 Az erdőből kiérve, elvesztettük a kéket, de sikerült leérnünk a faluba. A településen sok a cigány, de a porták rendezettek és abszolút nem agresszívek. A kocsmában pecsételtünk, beszélgettünk a helyiekkel, majd megkezdtük az emelkedést az Eszkála eh. felé. Az út eleje sűrű aljnövényzeten vezet át, de ahogy emelkedtünk egyre csökkent. Menet közben észrevettünk, egy "vadászbárpultot" álcahálóval lefedve, tőle 20 méterre a vadetető. Ez aztán kurva nagy vadászat... Elértük Eszkálát, iszonyatos állapotban van. Hagynak mindent megrohadni. Ami most következik az csak az én személyes véleményem. Amikor átadták a Pilisben a Som-hegyi th-t nagy csinadrattával, az NEM a kéken fekszik. Viszont elég sokan vagyunk akik járjuk a kéket. "Támogatjuk a turizmust. Osztrák szintű turistaházak fognak épülni". Ezen azóta is röhögök... Na most. Ha ez valamelyik vadásztársaság tulajdona akkor miért nem újítja fel? Ha az erdészet tulajdonában van ugyanez a kérdés. Tudom a választ. Mert a zsebükben tűnik el. Pedig vastagon ki vannak tömve. Átértünk Istvánkútra az aznapi célunkhoz. Megjegyzem, hasonló állapotban az itteni vadászház is.

Istvánkút vh.

Sátorállítás után főzés, tábortűz gyújtás. Beszélgettünk a már ismerős pesti csapattal - többször találkoztunk amíg túráztunk - majd alvás. Reggel, elég hidegre ébredtünk. Kaja, pakolás, indulás. Felérve a Pengő-kő térségére, erős szél fogadott minket. Ami volt bennünk testhő, pillanatok alatt távozott. A Dorgói elágazás után, egy kisebb emelkedő következett, majd leereszkedtünk Regécre. Menet közben érintettük a Kemence-kőt. Regécen a Veronika Panzióban sör, kávé után tovább Mogyoróska felé.

Regéci vár

A faluba beérve próbáltunk szállást keresni, amit a Napfelkelte panzióba meg is találtunk. Jó fajta pörkölt, vacsora, reggelit is kaptunk. Bár ezt előre elkértük vacsorakor. A szállás 1500 HUF volt. A kajára nem emlékszem, mennyi volt, mert egyben volt a szállással amikor fizettünk. Alapos alvás után már csak Boldogkőváralja volt hátra.

Boldogkői vár

Időben érkeztünk meg, a busszal először Abaújszántóig, majd Szerencsen át érkeztünk meg az autóhoz Bodrogkeresztúrra. Peti rokonai megint gondoskodtak rólunk. Ezúton is külön köszönet Nektek Edit néni.
Összegezve az egész túrát, nagyon szép helyeken jártunk, kedves emberekkel találkoztunk, a jelzések is tűrhetőek voltak, az eltévedések számát is minimálon tartottuk. Egy dunántúli embernek, azért ez a vidék más világ. Láthatóan jóval a mi életszínvonalunk alatt élnek, de tisztességben, rendezetten, tisztaságban. És ez a nem mindegy...  Még visszatérünk. Ezt megígérhetem.
Itt a vége. Laca voltam.

A túra fotói 1-2. rész itt.

Die Fantastischen Vier - OKT a Zemplénben 1.rész

"Ja, Ja Wunderbar" szólt a 90-es években a Die Fantastischen Vier német rap csapat Sie Ist Weg c. slágerében. És tényleg. A Zemplén gyönyörű és semmi máshoz nem fogható. A kárpáti belső vulkánkoszorú utolsó magyarországi tagja. Négyen indultunk, Fehérvárról Peti, Ákos, Laca és Bátor. A terv az volt, hogy az estét Peti rokonainál Bodrogkeresztúron töltjük az éjszakát és ott hagyjuk az autót is 5 napra. Már a megérkezésünk után kiderült, hogy az "évtized balfaszságát" követtem el. Otthon felejtettem a Bati komplett cuccát (póráz, nyakörv, szájkosár). Peti rokonai telefonáltak a szomszédoknak, akik is végül is kisegítettek egy nyakörvvel meg egy pórázzal, de szájkosár kérdés nyitott maradt. Valami összebarkácsolt, szájkosárnak alig nevezhető akármit összehoztunk azért. Nagyon finom vacsora után nyugovóra tértünk. Másnap reggel indultunk vonattal Sátoraljaújhelyre, majd onnan tovább busszal Hollóházára. A "szájkosár" jól vizsgázott, mert Batit felengedték mindenre. Hollóházára megérkezve, kocsma, meg éljen a majális.

Indulás előtt a csapat

 A helyiek hatalmas nótázások közepette ünnepelték a május elsejét népdalokkal. Volt magyar, volt szlovák dal is. Az előbbi többségben. Meg hát a falu kőművese is betalált minket "te figyelj, mutatatok valamit, te figyelj, te figyelj". Beakadt a lemez nála... Lassan összeszedtük magunkat és neki vágtunk a Nagy-Milicnek. Erős emelkedők következtek, nehéz hátizsákokkal. A Panoráma büfénél pihenőt tartottunk. Voltak magyarok, tótok, de mindenki békésen csemegézett. Az utolsó vérmesebb emelkedőt leküzdve elértük a "gúnyhatárt". Meg is tiszteltük... A határ mentén értük el a Nagy-Milicet (893m).

Ákos és a Nagy-Milic

Rövid ejtőzés után, megkezdtük az ereszkedést Füzérre. Ez a OKT legmeredekebb szakasza. 5 km-en 560 m szintet ereszkedtünk. Mire leértünk a faluba totálisan szétment mindhármunk térde.

Füzéri vár

Ezért az éjszakát Magdi néninél töltöttük. Az udvaron sátraztunk, de volt lehetőség zuhanyra 1000 HUF/fő értékben. Másnap reggel irány Bózsva. Kishuta, majd Nagyhuta érintésével jutottunk el Vágáshutára. A Huta Kocsma ma már nem üzemel, de azért jól éreztük magunkat :). A Bányi-nyeregre érve, úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk a Cirkáló-tanyáig. Mert csak 6,6 km. De nem annyi volt és még csak el se tévedtünk. Ugyanis a füzet nem a pecsételő helytől szerinti távolságot mutatja, valamilyen oknál fogva, hanem magától a nyeregtől ami jóval messzebb és feljebb is van. Finoman szólva is elszidtam az MTSZ vezetőinek felmenőit. De azért csak felértünk Cirkálóra, ahol olyan élményben volt részünk, mint még soha.

Cirkáló-tanya

 Zsolti, a tanya gazdája fogadott minket. Kérdeztük, sátrazhatunk-e itt és ha nem lenne túl nagy kérés ehetnénk e valamit? "Természetesen. A sátrazás ingyen van és van gulyásleves." Gyors sátorállítás után, előételként kecskesajtot ettünk, majd a forró levest kanalaztuk az arcba. Zsolti felesége szólt, hogy a kaja BECSÜLETKASSZÁS és majd reggel elintézzük. A finom vacsora után Zsolti meghívott minket egy táltos dobolásra minket a tűz körül. Szívélyesen átnyújtotta nekünk a dobját, hogy mi is doboljunk. Énekeltek, mi doboltunk. Igazán magyarnak éreztem magamat, először az életben. Nem tudom mennyi időt beszélgettünk és doboltunk, de lassan nyugovóra tért mindenki. Itt a vége az első résznek.

A túra fotói itt.

Kéktúra a Keleti-Bakonyban - 1

Ősszel, három nekifutással teljesítésre került a címben jelzett kéktúra-szakasz is. Ez és még két másik bejegyzés erről fog szólni, időrendben - érdemes visszatérni.. :)

A kora reggeli busszal Bakonykútiba mentünk egyik őszi vasárnap. Itt kissé esőre állt az idő, de szerencsénkre a nap hátralévő részébe megúsztuk. Vagyis, csak majdnem.. Az utolsó 1-2 kilométeren, a vissza-buszra gyalogolva elkapott minket - de addigra már megvolt a sikerélmény.. :) A faluból a kék a Bakonykúti-puszta felé vezetett, de sikerült eltévednünk valahogy a kékről (pedig itt még bőven volt jelzés.. :) )

és Gúttamási szélére értünk ki. Így kénytelenek voltunk 1-2 kilométert az országúton gyalogolni. Szerencsénkre nem sok autó járt arra azon a vasárnapon. Hamarosan megérkezett a kék jobbról, majd velünk együtt letért az útról a víztározó felé. Egy erdőirtást megkerülve, egy dombra felkapaszkodva, majd leereszkedve értünk a víztározóhoz. Ez talán az ország egyik legszebb környezetben lévő tava.

Átlagos vízmélysége 6–8 méter, de legmélyebb pontjai a feltöltés mértékétől függően elérik a 14–15 métert is. Maximális feltöltés esetén a vízfelület 223 hektárra növelhető. A környékbeli dombokról, hegyekről gyönyörű kilátás nyílik a tóra. A tervezést megelőzően a területet régészetileg feltárták. A feltárás alapján bizonyították, hogy a Római Birodalom virágzásának idején, a 2. században a Gaja-patakot ezen a helyen gáttal elzárták. A mai víztározót 1971-ben alakították ki, helyén eredetileg a termelőszövetkezet káposztaföldjei terültek el, valamint három malom is működött a tó vízellátását biztosító Gaja-patakon (ezeket később a tározó létesítése miatt elhagyták, majd lebontották). A völgyzáró gáttól kb. 10 perc távolságra van a kocsma és a bélyegzőhely. Itt frissültünk fel - és persze bélyegeztünk is. A presszótól a kék a töltésre vezet vissza, majd erről letér a hétvégi házak közé. Ilyen meseházak közé:

Közben keresztezi a Fehérvárcsurgóról - Gúttamásiba menő országutat. A házaktól a jelzés kiér a főútra, hogy ezen alig 100 métert megtérve betérjünk a Gaja-völgybe. A pataknak régebben nagy gazdasági haszna volt, szinte minden, hozzá közel eső településen működött 3-4 malom. A patak szinte végig gyönyörű, vadregényes tájon halad keresztül, két festői szépségű szurdokvölgye ismert, a bakonynánai Római-fürdő szurdoka, valamint a fehérvárcsurgói Gaja-völgy is, amely több kilométer hosszan elnyúló szurdokvölgy. (az elsőről egy következő alkalommal..) A kellemes időnek köszönhetően sokan jártak ott, könnyen járható bárki számára.

Itt található a Gaja-völgyi tájcentrum, mely épített környezettel, padokkal, eső ellen védett étkezőpavilonnal, játszótérrel és horgásztóval kiváló lehetőséget nyújt a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak. Íme:

A sokak által kedvelt szalonnasütő, bográcsozó helyek is elsősorban a Tájcentrum területén találhatók, melyeket érdemes időben lefoglalni. A szurdok legnevezetesebb látnivalója az Ádám-Éva fa, mely eredetileg két öreg tölgyfa volt. A nagyobb méretű Ádám és a kisebb termetű Éva. Ma már csak Ádám (mely a 60-as években tűz áldozata lett és kidőlt) látható, mely hídként funkciónál a Gaja-patak felett. A másik nevezetes látnivaló Sobri Jóska barlangja, mely kb. 4 méter széles és 1.7 m magas, és 12-15 m hosszú. Kifelé található egy oldaljárat, melynek végén látható a külvilág fénye. A kék végigmegy a völgyön, majd egy létrázást követően felkapaszkodik a Kilátóhelynek nevezett része,

aminek a másik oldala már a bodajki sípálya teteje. Ezen ereszkedtünk le a faluba. A csapat nem szeretett volna frissülni, így egytrappban mentünk a bélyegzőhelyig. Itt ettünk egy falatot, majd az egyre erősödő eső hatására nekiindultunk: innen még két kilométer várt ránk a buszig.

A nap képei itt.
(folytatása következik..)