..reggel madárdalos erdőre ébredtünk - este senkit nem kellett ringatni.. :) A reggel, úgy bő órában sátorpakolással, reggelizéssel - és persze a romok felfedezésével telt.
Úgy fél 9 körül indultunk neki a völgynek, ezernyi szúnyoggal kísérve. A műútra kiérve már kellően meleg volt, de a könnyed sétaút az erdei iskoláig szerencsére feledtette. Az iskolánál mosakodás, bélyegzés - majd tovább a kövesúton. Felkanyarodtunk a Pirkanci részre, ahol balról megjött a P jelzés, itt léptünk be az erdőbe. Innentől még kb. két kilométer a közös szakasz - aztán kiér az erdő a fennsíkra. Előtte azonban fújtunk egyet... A híres filmben is elhangzik, hogy mennyire kopár ez a rész Balatonhenye előtt - nem hinném hogy azóta sokat változott... Szerencsére a felbukkanó Balaton és a hegyek látványa kárpótolja az embert.
Egy-két ligeten áthaladtunk, majd ereszkedésbe kezdtünk, az elhagyott kőfeldolgozó mellett érkezik be a kék az alig 110 fős faluba. A kocsma most szerencsére nyitva volt, hangulatos kis szőlőlugas lett kialakítva a teraszán. Okulva az előző napból, megbeszéltük a túratársakkal, hogy kétórás pihenőt iktatunk közbe - kényelmesen volt időnk ebédelni, kávézni és pancsolni (=felfrissülni) a pár lépésre lévő kékkútnál. Poénkodtunk is azon, hogy milyen jó cégér vagyunk, a kocsma teraszán kifeküdve..:) Két órakor vágtunk neki a folytatásnak, a Fekete-hegyen lévő Eötvös-kilátónak. Az ösvény présházak között kanyarog, sokáig szintben megy hegy előtt, majd egy hirtelen emelkedéssel felérünk a gerincre (szemből a S∆ érkezik) , majd újabb 2-3 perc múlva a kilátóhoz értünk. Mi mondjak/írjak? Megérte, megéri felkapaszkodni.
Gyönyörű a kilátás a Káli-medencére: balra a távolban felsejlik Tihany, a Monoszló melletti Hegyestű - szemben a Balaton, jobbra pedig a Tanú-hegyek. A fedett kilátónak köszönhetően közel félórát nézelődtünk. A kilátóból a kék egy meredek, vízmosásos ösvényen vezet le, de ez szerencsére szelídül az első présház után. A jelzés a korábbi bejáráshoz képest el lett terelve, de csak az Öreg-hegyi kút után... Addig kis csapatunk összegabalyodott a pünkösdi bortúra résztvevőivel.. :)
A terelés miatt a jelzés már nem érinti a töttöskáli templomromot, de azért felkerestük...
A rom XII-XIII. századi, azaz Árpád-kori lehet. A rom körül találtak egy XI. századi, egyenes pengéjű kardot, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. Eleinte királyi udvarnokok lakták a környező falut, amely 1341-től a veszprémi püspökség fennhatósága alá kerül. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, bejárata a nyugati részén állott, ahol a leírások szerint kegyúri karzat is állott két tartópilléren. Utóbbiak nyomaira nem nagyon leltünk. 1531-ben török támadás érte a falut, amely elnéptelenedett, temploma romossá vált, de később újra települt, és a templomot is helyrehozták. Békefi leírása szerint 1876-ban már romos. A romtól visszatértünk a Szentbékálla felé menő útra, mesebeli házak között. A kocsma teraszán újabb félórás pihi, frissülés a kékkútnál..:) A jelzés innen a velétei palotaromhoz vezet,
ahonnan meredek, akácok övezte ösvényen ereszkedtünk vissza a faluba. A kálváriasor mellett értünk ki a kőtengerhez.
Valaha az itteni intenzív vulkáni tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homoküledékeket összecementálták, amit a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő: némelyik ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna e tájon, aki rossz vagy jó kedvében gigászi kődarabokat hajigált... :) (bővebb info itt) A kőtengeren bő félórát hánykolódtunk, mielőtt továbbmentünk volna. Lovaspálya mellett értünk ki Mindszentkállára, ahol a legelső lehetséges helyre fel is pattintottuk a sátrat. A közeli temetőből korlátlanul volt víz utánpótlásunk, más nem is nagyon kellett a boldogsághoz. Laza főzőcskézés vette kezdetét..
Ja, ezzel a szakasszal Anna teljesítette Balaton-felvidéket is.. :)
Reszkess Börzsöny! :)
Folytatása következik...
A nap képei itt.
A korábbi túraleírás itt.
Az elnöki beszámoló itt.