Egy vasárnapi Schneeberg története

-Biztos felkelsz holnap, ha bemész a borozóba?

-Persze. Csak pár sör....

Hát nem keltem fel. Így lett a szombatból vasárnap. Eleinte kétnaposra terveztem, de mondom nincs nagy hó a webkamerák szerint, meglesz az egy alatt is. Szombat este már semmit nem bíztam a véletlenre, itthon maradtam. Hajnali 4-kor felkeltem, kávé aztán indulás. "Migráncsmentesen" jó tempóban tudtam autózni Puchberg irányába. 9 felé érkeztem meg a hegy alá. Eredeti tervem a Novembergrat volt, de a hó láttán lejjebb vettem a pofaszélből. Két verzió maradt. Az Oberer Herminensteig vagy a Schneider Graben. Végül is az utóbbit választottam.

Az útvonal

Átöltöztem, majd neki vágtam a hegynek. Nem sokat kellett várnom az első emelkedőre. Néha úgy éreztem hogy már a seggemen veszem a levegőt. Felértem a vályú kezdetéhez. Tábla kint. Életveszély. Mondom remek. Utána mindig figyeltem felfelé, nehogy valami kőomlás úgy telibeverjen, hogy kiskanállal kelljen összeszedni. 1,5 óra alatt értem el a felső utat, ahonnan a havas rész kezdődött. Mondom mély úgyse lehet a hó. Aztán amikor először szakadtam be derékig, éreztem nem lesz ez egyszerű menet. A huszadik után már nem számoltam tovább.

Az út felülről.

Egyre meredekebbé vált a terep. Sütött a Nap is rendesen. Dőlt rólam a víz. Kimentem a vályú bal oldalára, hogy majd ott kimászok a Novembergrat-ra. Nem volt jó ötlet.... Vissza középre. Átverekedtem magam a törpefenyves tetején, többször beszakadva, meg közbe arra figyelve le ne zúgjak, mert itt egy csúszás aztán az autónál vagyok újra.... Tehát újra a helyes úton voltam, de az utolsó 200 méter még meredekebb volt. Számoltam a lépéseket tíz lépés majd pihi.

A kijárat

Egyszer csak vége lett. Ahogy felértem a platóra egy 100km/h-s széllökés rögtön telibe vágott. Hátra is léptem kettőt-hármat. Mondom ez fasza lesz így. Láttam a csúcsot már nem volt messze. De rengeteget kivett belőlem combközépig érő hó, valamint az idővel sem álltam jól.

Schneeberg plató a baloldali a csúcs

A lefelé menet mellett döntöttem. A turistaúton leértem 2 -2,5 óra alatt. Menetközben elhaladtam a Salamandra kisvasút pályája mellett is. Nyári szezonban fel lehet vele jönni ide a platóra.

Salamandra vasút pályája. Fent a hegytetőn van a végállomás

 A vasútat elhagyva a sárga jelzésen ereszkedtem vissza Schneebergdörflbe az autóhoz. A meredek ösvény lefelé szépen ki is nyírta a térdemet. Már ami még maradt belőle. Délután értem le 4 óra felé. Egygázon haza. Este fél tízre itthon voltam. Szezonkezdésnek nem volt rossz.

Laca

A túra fotói itt.

Téli Schneeberg túra

(az előző bejegyés folytatása!)

FIGYELEM! A beszámoló 2009-s adatokat tartalmaz!

..egy csöndes januári hétköznapon jött az ötlet Norbi tagtárstól, hogy hétvégére menjünk túrázni a közeli Schneebergre. Az ex-lakótársam és egy ex-kolléga is csatlakozott hozzánk, így négyesben vágtunk neki az útnak még azon a hétvégén. Szombat reggel 9 órakor már a csomagot igazgattuk magunkon Schneeberdorfban. Felfelé útnak a Nandlgrat lett kiválasztva, ami könnyen mászhatónak tűnt.

A faluból egy klasszikus erdős, emelkedős szakaszon haladtunk felfelé - mindössze egy lefelé jövő túrázóval találkoztunk - meg persze egy nagycsomó zergével; akik a leglehetetlenebb helyeken állva is méla unalommal kérődztek a "szenvedéseinken".. :)

A Rettungs hüttenél (1287m vagy 1320m?) a napsütésben megálltunk, fotózgattunk, becsokiztunk az előttünk álló ~700m leküzdéséhez.

A fennsíkra már sötétben értünk fel - nagy öröm volt meglátni a 801-s út karóit.. A süvítő szélben 1,5-2km-t kellett menni, hogy elérjük szálláshelyünket, a Fischer hüttét (2061m). A hüttének ~18m2-s winter raum-ja van, ami bőven elegendő volt négyünk számára. A becsületkasszába fizetve: jutott sör/csoki mindenkinek.

Reggel a csomagokat hátrahagyva, csak a fényképezőket vittük magunkkal a csúcsfotózáshoz.

A többi hegyóriás látványa - a körpanonárma csodálatos volt, íme egy kép:

A 2076m magas Klosterwappen körül mindenféle kombinációban megörökítettük magunkat, majd visszamentünk a hüttébe a hátizsákokért. Innen a zöld jelzésen ereszkedtünk le a Damböck hüttéig (1810m). Visszatekintve így látszott (balról) a hegycsúcs és (jobb szélen) a hütte:

Itt egy rövid csokiszünetet tartottunk, majd továbbmentünk a Schneebergbahn felső állomásához. (Bahnhof Hochschneeberg 1796m) Itt meg lehet nézni Erzsébet királynéról -a magyarok Sissiéről- elnevezett kápolnát.

Az állomástól csak úgy toronyirányt indultunk le Baumgartner állomáshoz - fentről jól lehetett látni, mint célpontot.. Az utolsó pár száz métert a síneken tettük meg - nem kellett attól tartanunk, hogy elüt a vonat:) Az állomástól még egy jó kilométert a síneken tettünk meg, mire a sárga jelzéssel találkoztunk és nekikezdtünk az ereszkedésnek.

Délutánra visszaértünk az autóhoz - pár óra múlva pedig már Sopronban majszoltuk a szenyókat..:)

Összességében: eredményes, sikeres túra volt..:)
A túránk térképe itt érhető el.
A képekért ide nézz el!
Egy ajánló itt..