Szombaton kora hajnalban nekirugaszkodtam. Vonattal Pestig utaztam, majd gyors átszállással továbbmentem a Nyugatiból Nagymaros-Visegrád felé. Az út során már láttam a napsütésből, hogy szép időm lesz: tisztán lehettt látni a fellegvárat és persze a többi csúcsot a háttérben - reggeli fényben.
A vonatról nagy lendülettel mentem a komp felé: helyesen, pont akkor érkezett meg a túlpartról. Gyors jegyvásárlás után már be is hajóztam Visegrád felé. A királyi palota, Salamon-torony érintésével értem fel Fellegvárhoz, majd menten tovább a Nagy-Villámra. Sajnos a Zsitvay-kilátó zárva volt :( - kíváncsi lettem volna a panorámára..
A csúcs után, a Fekete erdőnek nevezett rész szépen kiépített, turistás, pados-pihenős szakasz. Ez átvált "klasszikus" túraútvonallá, amint az ún. Királyi utat keresztezi a kék. A Víznyerés nyerge és a Sóstó-rét apró látnivalók - az első igazi látvány a kettő között, a Borjú-főről fogadott.
Kb. itt találkoztam az első túrázóval is, aki Pilisszentlászló felől jött. Sajnos nem sok kéktúrázóval találkoztam a hétvégén..:( A nyereg után a kék az Urak asztala oldalában halad a Pap-rét felé. A csúcs korábban elzárt volt, honvédségi terület.
A réthez közeledve egy csapat diákkal találkoztam - nekik az erdészháznál bográcsoztak, főztek. Pecsételés és pontos-csoki után az erdészeti betonúton mentem tovább. Pár száz méterrel több, de időt szerettem volna nyerni. A kék egy kanyarra később becsatlakozik, majd egy újabb kanyar után lelép az útról. A lejtő gyorsan beviszi az embert a következő faluba, Pilisszentlászlóra.
Pecsételés után folytattam a túrát, ami az Öreg-nyilás völgyön át vezet a Kárpát forrás felé. A forrástól már nincsen messze a Sikárosi vadászház, a következő pecséthely.
Innentől a kéket elterelik, erre figyelmeztet a túraatlasz és tábla is.. DE! Pár száz méter után útelágazáshoz értem, ahol már nem volt jelzés, illetve tábla. Irányban megvolt a végcél, így a szemre kiválasztott úton indultam felfelé, Dobogókő irányába. Némi emelkedős izzadás után kiértem egy erdészeti betonútra, ahol balra tértem el. Rövidesen jelzésre bukkantam, amin felértem végül Dobogókőre.
Szállást nem foglaltam a hétvégére, gondoltam: egy fő sehol nem jelenthet akadályt. Nos, fent, a csúcson jelentett. Így rövid telefonálás után a hegy lábán lévő régi "mexikói faluban", ami ma Shaolin - találtam szállást. Szerencsére üdülési csekkel lehetett lőni, így "ingyen" volt..
Aki a teljes sztorit képekben szeretné nyomonkövetni, ide nézzen be: katt!:)
Aki pedig a klasszikus fimre vágyik, nézze meg!
(folytatása következik...)