Hosszas szervezést követően augusztusban egyesületi túrára indultunk Olaszországba. Az elsődleges cél az Ortler és a Piz Bernina megmászása volt. Első nap Cavallino-ba mentünk a tengerpartra, mivel a gyerekek és csajok itt maradtak a nyaralás alatt. A szállásunkról bővebben itt. Másnap Solda/Sulden felé vettük az irányt hárman (Gábor, Norbi, Laca) . Délután márt fenn ültünk a K2 hüttéhez tartó felvonón. Az Ortler tömbje (3905 m) a Keleti-Alpok központi kristályos vonulatához tartozik. Felépítő anyaga túlnyomórészt gneisz ami egy metamorf kőzet. A házat elhagyva tovább indultunk a Tabaretta hütte felé. Kb. 1 óra alatt értünk az Ortler északi fala alá.
 |
| Ortler északi fal |
Innen egy erős kapaszkodó után értük el a Tabaretta hüttét. A háznál sör+kaja.
 |
| Tabaretta hütte |
A hüttétől 2 lehetőség van a Payerhüttét elérni az egyik 4-es számú "turistaút", a másik a Tabaretta klettersteig ami azért jóval sportosabb. Mi az előbbin indultunk tovább a Barenkopfscharte irányába. A nyerget elérve rövid drótköteles szakasz következik, de elég könnyű és igazából szükségtelen is. Itt tűnik fel az Ortler klasszikus látképe is.
 |
| Ortler |
Sötétedés előtt értünk fel a Payerhüttébe.
 |
| Payerhütte 3029 m |
Az éjszakát itt töltöttük a lágerben. Korán reggel már fenn volt az egész ház, minket is beleértve. Kilépve a ház teraszára meglepődve tapasztaltam hogy +10 fok körüli hőmérséklet van napfelkelte előtt. Felmelegedés... 3500 méter alatt nem volt hó. A menedékházat elhagyva egy szűk ösvény vezet a csúcs felé. A tájékozódás egyszerű. Azonban a terep... A felfelé vezető gerinc előtt megálltunk...
 | |
| Az ok |
Rövid tanakodás után abban állapodtunk meg, hogy visszafordulunk. Nem értékeltük a helyén a hegyet megfelelőképpen és valószínűleg a fizikális állapotunkat sem. Ahogy mondani szokták a focisták, majd kielemezzük :))). Kora délután újra lenn voltunk Solda-ba. Megbeszéltük, hogy még aznap átmegyünk a Dolomitokba és megpróbáljuk a Marmolada-t. Ezek után a Piz Berninának nem sok értelme lett volna. Késő délután értünk Canazei-be. Az idefelé vezető úton mindenképpen érdemes megállni a Rosengarten-nél.
 |
| Rosengarten |
Canazei-be elmentünk némi sör utánpótlásért, majd visszatértünk a campingbe ami nem egy nagy eresztés, de 1 éjszakára megteszi. Másnap reggel felmentünk a Fedaia-tóhoz a Marmolada alá. Ez a Dolomitok legmagasabb csúcsa a maga 3343 méterével. A Dolomitok a Déli-Mészkő-Alpok része. Formavilágában sokkal változatosabb mint az Északi-Mészkő-Alpok. Uralkodó kőzete a dolomit, ami nem a hegységről kapta a nevét, hanem de Dolomieu nevű geológusról aki szülőfalujáról nevezte el az itt leírt kőzetet. A Dolomitok 2009 óta UNESCO világörökség. A felvonó adta lehetőséget kihasználva mentünk fel a Pian dei Fiacconi menedékházhoz.
 |
| Marmolada |
Innen fel lehet menni a csúcsra a nyugati gerinc klettersteig-én vagy a normál úton. A normál út a képen a teknőben vezet majd a jobb oldali gerincen folytatódik. A gleccseren jól haladtunk felfelé bár a hó elég kásás volt.
 |
| Felfelé a gleccseren |
Elértük a kletter beszállását, "átöltöztünk" és elindultunk a drótköteleken felfelé. Nehézsége A, úgyhogy nem kell komoly dolgokra számítani. Hamar fel is értünk a csúcsgerincre, majd onnan a csúcsra.
 |
| Marmolada 3343 méter |
A magyar zászlót az I. világháborúban elesett katonák tiszteletére vittük a csúcsra. Az itt folyó harcok mindkét oldalon jelentős veszteségekkel jártak, mivel itt húzódott az Osztrák-Magyar Monarchia határa. Lefelé menet dugó alakult ki a ferrátán és így kb. kétszer annyi idő alatt értünk le, mint fel.
 |
| Közlekedési dugó |
Visszaérve a gleccserre, jó tempóban elértük a felvonó felső állomását, majd lenn is voltunk az autónál. Estére visszaérkeztünk a lányokhoz a tengerpartra. A hátralévő időnket a parton töltöttük és egy nap áthajóztunk Venezia-ba városnézésre is.
A túra majdnem 500 fotója itt.