..kb. azzal együtt, hogy megérkeztünk Olaszországból: eldőlt: mehetnénk (=mennünk kell!:) ) még egy őszi túrára - lehetőség szerint az Alpokba.. Némi egyezkedés után a Grossglockner lett a kiválasztott csúcs. Egyesületileg és a tagságon túlmenően is (lásd: Nyuszika barátai és üzletfelei..:) ) : párszor már nekifutottunk a hegynek - eddig sikertelenül, vagy félsikerekkel.. Villámtúrát terveztünk: péntek esti indulással - hétfő hajnali érkezéssel.. Egy baleset miatt Elnökünk lemondani kényszerült a túrát - Norbi tagtárssal kettesben vágtunk neki..
Szombaton, hajnali 4-re érkeztünk meg Lücknerhaus (1920m) parkolójába. Percek alatt alvópózba vágtuk magunkat, 10 órai kelésben egyezve meg. Ébredés után szembesültünk az egyre gyarapodó autók számával, ezért pár percig opciónális volt a továbbállás is. 5-10 perc alatt megszületett a döntés: maradunk. Ennek szellemében kezdtünk pakolni a másfél-két napra. Végül 11 óra felé sikerült útra kelni. Íme a hegy, a parkoló felől nézve:
Az első megállónk a Lucknerhütte (2241m) volt. A hüttéig (VIP) kocsik által járt köves út vezet, egy óra alatt fel lehet érni a parkolóból. Itt ebédeltünk, pihiztünk egy szűk félórát mielőtt továbbmentünk volna. A ház mögött már ösvényre vált az útvonal,
Visszanézve ez látszott a tájból:
Pihenés után továbbmentünk a Stüdlhütte (2802m) felé. Előzetesen foglaltunk szállást három főre a lágerban, így nem kellett izgulni azon, hogy hol alszunk.. :) Végül 15 órára értünk fel a házhoz. A hütte mellett winterraum is található, (24 fős) a képen jól látszik. Fizetés és a szállás elfoglalása után gyors főzőcske, majd alvás. Alkonyatkor ébredtünk:
Fotózgatás és vacsora után ismételt alvás volt a program: 4 órakor már úton szerettünk volna lenni.
majd a patak hídján átkelve pedig már szerpetinre - ezen mentünk tovább. A következő állomásig (és nap célpontjáig) kétórás utat jelzett a tábla: féltávnál vártam be Norbit.
3.30kor keltünk. A szobatársak még javában aludtak, a házban is csak minimális mozgás volt. Félórás pakolás után keltünk útra. A táv első része köves ösvény, az olvadó gleccserig. Ezen átkelve már hágóvasban mentünk tovább. A jégen átkelve a fal alatt találtuk magunkat, ahol (drót-)kötél segítségével mentük fel. Az Adlersruhe (más néven: Erzherzog-Johann-Hütte 3454m) előtt ismét drótkötélre vált az út. Pirkadatkor értünk fel a házhoz, alig 3 óra alatt.
A háztól, azok akik itt aludtak fent, már több csoport is útra kelt: amatőrök, profik és fizetős turisták egyaránt.. Egyórás pihenő után mentünk tovább mi is - innen már jól látszott a célpont.
Az ún. Glocknerlétra meredek, kb. 40°-os fala alatt megvártam Norbit. Tutti ami zicher alapon összekötve mentünk fel. A falon felérve ledobtuk hátizsákokat, csak apróságokat: csokit, fényképezőt vittünk tovább. Egy pillanatkép a tájból:
A Kis-Glockner gerincén acél oszlopok segítik az előre haladást. Sajnos a tömeg nem éppen segítette, de azért viszonylag gyorsan haladtunk. A scharte-tól már csak egy kis kapaszkodás (40-50m szint) : és felértünk a csúcsra.
Gratulációk, csúcsfotózás. :) Pár kép és fél óra után (sajnos) végett kellett vetni a varázsnak: vissza kellett indulnunk. Persze a visszaúton nem volt kevesebb ember, ezért a gerincen végig lassan haladtunk - igyekeztünk sem magunkat, sem mást megbillenteni.. A hátizsákokat összeszedtünk, majd tovább folytattuk az ereszkedést. Csak a jégfal alján oldottuk el a köldökzsinórt. Innentől már könnyed ereszkedés volt: előbb az Erzherzog hüttéig. Itt újabb adag csoki(=kalória) , majd továbbmentünk. A következő megálló a gleccser teteje volt, ahol felvettem a hágóvasat és kézbe a jégcsákányt.. Ezek után gyorsan át/leértem a jégen. A patakon átkelve levetettem a hágóvasat és fújtam egyet.
Visszanézve láttam, hogy Norbi nem sokkal van lemaradva mögöttem, ezért lassú poroszkálással mentem tovább a hüttéig - percekkel később Norbi is megérkezett. Itt félórás pihi és főzőcske volt a program. A következő másfél óra könnyed ereszkedés, közel 900m szintet kell "leadni" ..
A Kis-Glockner gerincén acél oszlopok segítik az előre haladást. Sajnos a tömeg nem éppen segítette, de azért viszonylag gyorsan haladtunk. A scharte-tól már csak egy kis kapaszkodás (40-50m szint) : és felértünk a csúcsra.
Végül 18 órára értünk a parkolóba.
Eredményes túránk volt: sikeresen és szerencsésen zárult... :)
A túra képei itt nézhetőek meg..
A korábbi, videókkal megtámogatott bejegyzés itt érhető el..
A térképért ide kell kattintani..