..a mauzóleum után, egy szerpentines - de továbbra is jó minőségű úton értünk Szádelőre. (szlovákul: Zádielbe) Íme, a völgy bejárata:
A faluban alig találtunk parkolóhelyet - csak közvetlenül a sorompónál volt. Percek alatt felszerelkeztünk és nekiindultunk. A sűrű, árnyas völgyben sokáig az erdei betonúton kellett gyalogolni: így kevésbé volt feltűnő, hogy végig emelkedett... A zúgó Szád-patak hol a balról, hol pedig jobb oldalról volt kísérőnk. A völgyhöz és szent királyunkhoz köthető népmese, mely szerint:
"egyszer Szent László király a pogány tatárok elől menekült. Mikor üldözői már-már utolértek, a hegy a lóháton vágtató király mögött hirtelen tövig kettészakadt, s a pogányok mind a mélybe zuhantak, hol agyonzúzták magukat."
Ezt a népmesét "persze" a Tordai-hasadék is magáénak "tudja".. Valójában, az erdélyi rokonhoz hasonlóan: barlangok beszakadásából jött létre - a víz eróziós munkája következtében. A bemutató tanösvény jóval fiatalabb, 1977-ben adták át.
A völgyben 300-400 méter magas sziklafalak alatt haladva, bő félóra után kissé szétnyíltak a lombok - így megláttuk az egyik híres követ, a Cukorsüveget (105m) :
A szikla után tovább folytattuk az utunkat, két jellegzetes kép a völgyből:
A völgy felső végén nem a Z\ jelzésre váltottunk, hanem a K jelzésen mentünk tovább. A menedékházat/büfét elhagyva már nem találkoztunk túrázóval - csak hármasban folytattuk. A jelzés bő félóra múlva felkapaszkodik a fennsíkra -
ahová 30 percnyi lihegés után értünk fel - ezen indultunk visszafelé. A szemből érkező Z jelzés sokáig kísért minket: egészen a karámokig. Itt érkezett meg a völgy felől a KZ\ jelzés. A földvár sáncai után a jelzés lassan kiért a fennsík szélére, ahonnan az alkonyi fényben megcsodálhattuk a völgyet:
és a Cukorsüveget - immár "felül"nézetből:
Pár fészbúkos fotó után felkaptuk a nyúlcipőt és erős tempózással leereszkedtünk a faluba. Öreg este lett, mire útnak indultunk, Magyarország felé.
Érdemes felkeresni! :)
A túrai képei itt!