Kezdték kifektetni az idegeinket a melóhelyen úgyhogy megelőző csapásként elmentünk hárman (Paszta, Laca, Bátor) a Bakonyba megcsinálni a soron következő szakaszt. Reggel érkeztünk Isztimérre busszal, a kocsmába a szokásos szeánsz megtartása után indultunk a Burok-völgy irányába. A faluból kiérve a jelzések nem túl erősek, a nyílt terep miatt de a völgyet hamar megtaláltuk. A völgy a Bakony legnagyobb és legmélyebb völgye 12 km hosszú, 50-90 méter mély. A völgyfalak meredekek, néhol egybefüggő sziklafalak. Sajátos mikroklímája, és természeti értékei miatt természetvédelmi terület. A völgyben 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték (Mi is rengeteggel találkoztunk). Valamint az országban talán itt található egyedülállóan ősállapotban természetes erdő. Ezért ki is fogják innen vezetni a turistautakat. Leérkezve a Burok-völgybe -10 fok fogadott minket ami állandó volt amíg bent voltunk. Hó nem sok volt, inkább a keresztbe dőlt fák lassítottak minket.
 |
| Burok-völgy |
A rengeteg völgykanyarulat után végre elértük a kivezető Bükkös-árkot, de sokat nem változtak a terepviszonyok. Végre átvágtuk magunkat ezen is, és elértük a K háromszög kereszteződést. Innentől fel tudtunk gyorsítani ami ránk is fért, mert nem sok időnk volt már naplementéig.
 |
| Hamuház felé |
Nemsokára elértük a Hamuház vadászházat, ahol az itt lévő vadásztársaság pálinkával kínált, amit nem utasítottunk vissza, mert elég rendesen szétfagytunk a nap során. Pecsét nincs úgyhogy marad a fotó. Innen már erdei úton sötétedés előtt elértük Kisgyónt (nyalóka a th-ban). Naplementére pedig beértünk Bakonycsernyére.
Aki szereti a völgyeket javaslom mindenképpen keresse fel a Burok-völgyet. Érintetlensége tényleg egyedülálló.
A túra fotói itt.