(az előző túra folytatása)
..pár héttel ezelőtt megszakítottuk a túránkat - de egy újabb havas túrában bízva ismét a Mátra felé vettük az irányt. A kékből már csak egy rövid szakasz várt túratársamra, így könnyű volt motiválni. (mert az fontos :) )
Egerből két busz is "kínálta" magát a buszállomáson - végül a falujáróra szavaztunk. A busz a Mátraalján halad végig: Egerszalókon, Verpeléten, Kisnánán (a képen a vár) ,
Gyöngyösön fél óránk volt a csatlakozó buszig, így volt időnk egy kávéra a kantinban és szenyókra a váróban - amit sikerült megtalálni.. ;) A beérkező buszon aztán több, Budapestről érkező síelő is volt - hozzájuk csatlakoztunk be. Közel háromnegyed órás utazás után szálltunk le Galyatetőn. A buszfordulóból első utunk a templomhoz vezetett:
Az 1942-ben felszentelt épület híres tárgya az a harmónium, amin anno Kodály Zoltán is játszott - ez (mármint:1942!) év tavaszán szerezte híres művét. (ami itt érhető el) Külső-belső megtekintés után a legutóbb elhagyott fonalat vettük fel, a nagyszállóval szemben. A bélyegzőhelytől az 1934-ben emelt kilátótoronyhoz mentünk fel. Szerencsénkre tiszta idő volt (ergo: nem kis szél) , így tisztán kivehető volt a Tátra is a távolban:
Pár pillanatnyi fagyoskodás után lementünk és TV-torony, valamint a biatlon pálya mellett elhaladva a Piszkéstetői Obszervatórium felé vettük az irányt. Ennek kerítése mellett kezd a kék ereszkedésbe, hogy beérjen a három szépnevű faluból az elsőbe, Mátraszentlászlóba. Ezen csak átvezet a jelzés, egy kanyarkombinációval értünk be a házak között ereszkedve Mátraszentistvánra. (a harmadik falut, Mátraszentimrét nem érinti a kéktúra) A bélyegzés után pihi a buszmegállóban: szenyózás, teázás. Igaz, kis késésben voltunk a kinézett vonathoz képest, de volt veszélyes. Eddig szerencsénk volt és hóban haladtunk - de ez megváltozott a faluból kiérve, Ágasvár felé kapaszkodva. Visszatekintve, egy-egy pontról még látni lehetett a sípályákat,
az 1942-ben épült három falu templomát,
de hamarosan elmaradtak mögöttünk. A Mátra gerincén hamarosan a K∆ érkezett meg szemből - erre tértünk rá. Pár lépéssel később már a Szamárkőnél voltunk, ahonnan csodálatos a kilátás
- a távolból még a Bükk is látszott, a Bélkő jellegzetes foltjáról könnyű volt felismerni. Kis nézelődés után a gerincen mentünk tovább, folyamatos emelkedés után értünk fel Ágasvár csúcsára (789m). Sajnos sem az őskori földvár, sem a középkor első felében emelt vár maradványai nem látványosak, de nem kell sok képzelőerő, hogy elképzeljük a védműveket. A kilátás szerencsére egyértelműbb:
A csúcstól egy meredek ösvény vezet vissza a kékre, közvetlenül a turistaháznál értünk le. Ide tértünk be bélyegezni, forralt borozni. Félórás pihenő után, energiával feltöltődve folytattuk utunkat Egy kép a házról, háttérben a csúccsal:
Innentől sajnos egyre nagyobb sártengerben mentünk - szerencsére folyamatos ereszkedés mellett - Mátraverebély felé. Egy-egy pontról visszanézve még látszott Ágasvár jellegzetes csúcsa,
de aztán fokozatosan elmaradt mögöttünk. Hamarosan kiértünk a hegyből és a sárból: a síneken tettük meg az utolsó métereket.
Ezzel a Mátra is "elesett".. :)
A nap képei itt.
A korábbi túra itt.