.. tavasszal, két nekifutásból megismételtem a kéktúra visegrádi-hegységben vezető szakaszát - ezekkel pedig túratársam is közelebb került a teljesítéshez. Íme a "friss" leírás..
Reggel a Nyugati-pályaudvarról induló vonattal Nagymarosra mentünk. Útközben volt idő képet készíteni a túlpartról (jobb oldalon a Visegrádi-fellegvár) :
A vasútállomástól gyors tempóban mentünk a komp felé - hála a hárombetűs cég pontosságának.. Szerencsére sokan várakoztak, egy busz is behajózásra várt: volt időnk fújni, fotózgatni..
Alig 15 perc múlva már a másik parton, Visegrádon mentünk tovább, az alsóvár felé. A királyi palota mellett elhaladva megkezdtük a kapaszkodást. Elsőre a Salamon-toronyig értünk,
majd hamarosan (egy iskolás csoportot leelőzve) a Fellegvár felé kapaszkodtunk fel a K+ majd KL jelzésen. Előtte az alsó várból kinéztünk a Dunára:
Itt már jó idő volt, szerencsére a kékkútból tudtuk hűteni magunkat. Nem mentünk vissza a K jelzésre, hanem a betonúton mentünk tovább a Nagy-Villám felé. (az első képen: bal oldalon) A régi menedékház/turistaház mára puccos étterem lett, de szerencsére a bélyegzéssel nem volt gond, a korai időpont ellenére sem. Innen visszatértünk a parkolóba, majd kellemes, parkerdős szakaszon mentünk tovább a Prédikálószék felé. A Borjú-főnél kinéztünk a Dunára.
Ekkor kezdett csöpögni az eső - de szerencsére csak ijesztegetni próbált.. Minimális eső mellett értünk az Ötszögű rétre, ahol a szemből jövő csoporttal megállapítottuk, hogy mindenhol esik.. :) (megoldás: itt) Szerencsére pár lépéssel később végleg abbamaradt: napsütésben értünk a Pap-rétre. A padoknál fújtunk egyet, tízórai is került - pecsét is a füzetbe.
A kék sávon mentünk tovább Pilisszentlászló felé, ami egy bő kilométer erejéig kiér az erdei betonútra. A faluba hatalmas ereszkedéssel értünk, meg sem álltunk a kocsmáig. Itt a bélyegzés mellett fröccsre/sörre is futotta az időnkből.. A pihenő után folytattuk utunkat. A csárda mellett léptünk be az erdőbe, tovább Sikáros felé. A kéken fakitermelés folyt - így kénytelenek voltunk az erdei betonúton menni. A Bükkös-patak völgyében lévő elágazásnál már rendes kéktúrázók lettünk, gond nélkül tudtuk folytatni utunkat. Sajnos a szárazság miatt a patak alig csordogált: ott, ahol egy éve is alig bírtam átgázolni: most könnyedén és száraz lábbal.. :( Egy vizes kép:
Ilyen "élmények" után értünk el a sikárosi erdészházhoz. Újabb pecsét, mielőtt továbbmentünk volna. A kék Bükkipuszta után kiért a rétre, ahonnan körbe lehet nézni a környező hegyekre:
jól látszott a Som-hegy és a Lom-hegy csúcsa is. A kék továbbra is elterelés alatt, de ez nem szegte kedvünket: ezen mentünk tovább Dobogókő felé. A műútnál fújtunk egyet, de kb. itt adta fel a fényképezőm akksija - ezért aki még nem olvasott beszámolót Dobogókőről, itt megteheti.. A kilátó ponttól szép kilátásunk volt a Duna-kanyarra - és a tájra. Az új Eötvös-turistaházban bélyegeztünk, majd továbbmentünk a kéken. A tetőről folyamatos ereszkedés mellett értünk be Pilisszentkeresztre. Útközben elmentünk a Hideg-lyuk és a Zsivány-sziklák mellett. A faluban volt időnk, nem kellett sietni: a buszig egy fröccs belefért..
Ereményes és kellemes nap volt.. :)
A túránk képei itt!
A régebbi túrabeszámolónk itt!
Az Elnöki beszámolónk itt!