Tavaszi OKT a Gerecsében

(FIGYELEM! A túra 2009-es adatokat tartalmaz!)

..az előző, sikeres túrán fellelkesülve, elhatároztam, hogy folytatom a gerecsei szakaszt. 

Szombaton, kora reggel már Almásfűzítőn voltunk - csatlakozásra várva. Túratársam ezúttal sem akartam otthon hagyni, ezért a többes szám..:) Bő egy órás zakatolás után ismét csatlakoztunk, ezúttal Esztergom-Kertváros állomáson - Dorog felé. Sok éve már annak, hogy itt jártam, ezért egy rövid "városnézést" engedélyeztem magunknak. Ez persze kimerült a város fölött magasodó Kálvária megmászásával..:) Íme, így néz ki fentről a város:

A kálváriától kikeveredtünk a város szélére, ahol összetalálkoztunk a kékkel. Eleinte sáros, erdészeti (?) autók által kijárt úton emelkedtünk a Gete csúcsa felé, de szerencsére pár kilométer/lépés után túraösvényre tért a jelzés. Ezen szerencsésen megérkeztünk a Gete-hegyre (403m).

A hegyen (ún. sasbércek) kényelmesen átsétálható távolságra van a Nagy-Getére (456m) vezető út és szintemelkedés:

A távolban látszott a Gerecse tetején lévő TV-torony, illetve közeli célpontunk, a Hegyeskő (311m) is. De addig még ereszkedés várt ránk Tokod felé - helyenként igen meredek, vízfolyásos lejtőkkel. A település közepén lévő buszmegállóban ettünk pár falatot, majd nekirugaszkodtunk a kapaszkodásnak a csúcs felé. Visszatekintve ez látszott:

A jelzetlen úton egyre közelebbinek tűnt a célpont,

amit végül sikeresen el is értünk. A körpanoráma csodálatos volt. Visszatekintve látszott a Gete csoport,

Esztergom, a szomszédos Párkány. Persze csúcsfotó is készült, íme:

A csúcstól lejövet sajnos kissé elkavartam, így nem a Tokodi pincék és a Kőhegy felé mentem, hanem az Ó-hegy lábánál lévő pincék között értem át Mogyorósbányára. Ez alig 1-2 kilométernyi kitérőt jelentett - és pár szép pincét. A faluban pecsételés és kólázás után nekiindultunk az Öreg-kő felé vezető útnak. Egy csapattal találkoztunk az úton, akik ellenkező irányból túráztak. Őket leszámítva: más nem "várt" ránk a pihenőhelyen. Ami meglepően rendezett és kultúrált volt... Innen felkapaszkodtunk/fellépcsőztünk a barlangokhoz.

A barlangoktól látszott addigi "teljesítményünk" és a többi sziklafal is.

A barlangoktól előbb erdős, majd szántóföldes út vezet Péliföldszentkeresztre, íme:

Kis fotózgatás és pecsételést követően nekirugaszkodtunk a következő szakasznak. Iparkodnunk kellett, mert lámpát elfelejtettem vinni magammal, sáros, sötét erdőben pedig nem olyan jó poén botorkálni. Szerencsére telihold volt, így annak fénye elegendő volt, hogy elérjünk Pusztamarótra. Innen már "könnyű" dolgunk volt kigyalogolni országútra.. :)

A túra képei itt érhetőek el.
A híres csapat filmjét itt lehet megnézni.