Túránk helyszíne nem kis szervezéssel ezúttal a Cserehát. Az előző teljesítéshez képest annyi változással, hogy most Forró-Encs és Bódvaszilas között indultunk neki. Kellemes túraidőben érkezünk a vasútállomásra. Gyors bélyegzés után a város szélén lévő boltban vásároltunk, majd áttértünk a műút túloldalára, ami már Abaújszolnok. A városrészen áthaladva (miután kijátszották magukat a gyerekek) a pusztában találtuk magunkat, szerencsére a korábbi bejárás emléke vezetett minket.
De csak egy darabig, mert a gyümölcsbe érve kissé elkevertünk és egy dűlővel később értünk le az első faluba, Fancsalra. A kocsmánál összetalálkoztunk egy csapattal: a Szent István vándorlás résztvevőivel. Parolázás, fröccs után folytattuk az utunkat. Présházak között mentünk kapaszkodtunk fel a műútra, hogy aztán a túloldalán nekiereszkedjünk. Ez lett a következő két napunk programja: dombra fel-le. Egy óra is elmúlt, mire beértünk Baktakékre. Sajnos a templomot nem tudtunk kinyittatni,
nem találtuk a plébánost. A kocsmát viszont igen (kb. 200m kitérő a kékről) , ahol bélyegezünk és fröccsöztünk egy kicsit. A pihenő után továbbmentünk, eleinte elhagyott TSZ épületek mellett vezetett a kék. A műútra kiérve friss szántás felé terelt minket a jelzés, ezért mi inkább egy másik úton próbáltunk feljutni a következő domb tetejére. Ez sikerült is - igaz kerítést kellett hozzá mászni.. Ennyi kaland kell...:) A következő falu Abaújdevecser volt, bő egy óra alatt értünk ide. A faluban sokat tébláboltunk, mire összetalálkoztunk a kisebbségi önkormányzat elnökével. Pár évvel ezelőtt is ő segített - a bélyegzés alatt pár szót váltottunk ismét.
Sajnos az évek múlásával nem lett jobb a helyzet a településen... Innen felkapaszkodtunk a következő dombra, Nyésta felé. A dombtetőre érve egy pár lépés erejéig ismét elkevertünk, de aztán megtaláltuk a lefelé vezető ösvényt. A faluban nem kell bélyegezni, de egy uzsonnára megpihentünk. Kis játék a játszótéren
és máris felfrissültünk. A falu mögötti dombra kapaszkodva láttuk, ahogyan a csoport ereszkedik lefelé, aztán beértünk az erdőbe és már nem láttuk őket. A dombtetőn már az utolsó falu felé fordultunk, Felsővadász felé. A jelzés és a térkép nem volt összhangban, ezért inkább a rutin alapján mentünk le a településre. Az érkezés képe:
A kocsma most nyitva volt, nem úgy, mint előző alkalommal. Egy gyors ital, bélyegzés és mentünk is tovább - de előbb csak a kastélyig.
Ekkora már a csapat legkisebb tagja kezdett fáradni, de igyekeztünk szóval tartani, hogy ne érezze. A falu mögött "rutinból" mentünk fel a következő dombra, ami pont a kék jelzésre vitt. Innentől kellemes erdei úton,
helyenként sártengerben mentünk tovább. Közvetlenül a falu előtt, egy erdőirtásnál vadászokkal találkoztunk. Innen vissza-vissza tekintve próbáltuk a csoportot is felfedezni, de nem láttuk őket. Csak másnap reggel derült ki, hogy miért nem sikerült felfedezni őket... Irota előtt már fogadott minket Marika néni fia, Szilárd. Vele együtt mentünk le a szállásunkra és a konyhába. Marika néni ismét finom vacsorával várt bennünket, degeszre ettük magunkat. A fárasztó nap után jól esett a puha ágy.. :)
(folytatása következik)
A nap képei itt.
Egy korábbi túra itt.