2011. május 15., vasárnap

Hosszú hétvége - a Börzsönyben

..eredetileg ide szerettünk volna elmenni, de az időjárás közbeszólt. Azonban az egész heti tervezés miatt már benne volt a boogie a lábamban (made by Ny.E.) ezért mindenképp valami helyszínt kellett néznem.. Budapestről könnyű, csak választani kell: Börzsöny, Pilis, Budai-  vagy Visegrádi-hegység .. Az elsőre szavaztam. Így, amíg elnökünk a Balaton-felvidéken teljesítette az OKT-t, addig vasárnap kiindultam a Börzsönybe. 2010-ben több alkalommal is itt túráztam, ezért igyekeztem olyan útvonalat kinézni, amerre még nem, vagy régen jártam. Menni pedig kellett, hiszen szükség volt az erőnléti edzésre és a bakancs további gyötrésére...

Vasárnap hajnalban már a jól megszokott útvonalon zötyögtem Szob felé. A visegrádi fellegvár persze most is "megvárt", íme:
A vasútállomáson gyors átszállás és már robogott is velem a busz Kemencére. Itt elsőként a kisvasút végállomásánál lévő múzeumot néztem meg. Érdemes családoknak is felkeresni: a gyerekeket játszótér, hajtányozás, stb várja.. Egy életkép a múzeumból:
Innen a KZ jelzésen indultam neki. (Figyelem! Ez nem az OKT jelzése, hanem a Börzsönyi-kék része!) Sajnos sokáig a betonúton kell haladni, egészen a Fekete-völgy panzióig. A Z jelzés az főalappontnál leágazik Magosfa felé. Mi is a főalappont? Része az egységes országos magassági alaphálózatnak, melyet jelenleg a Balti-tenger szintjéhez viszonyítunk. Így néz ki Kemence mellett:
Az aszfaltút nem volt érdekes, leszámítva a 2-3 alkalommal elhaladó kisvasutat. Az igazi "kaland" a panzió után kezdődik. Két nagy esőzés, 1993-ban és 1999-ben tönkretette a vasúti pályát. Itt ér véget jelenleg:
Innentől az útvonal/jelzés csak tájékoztató jellegű: a patakmeder, sínpálya és az ösvény hármasa az, amiből lehet választani. A nem szokványos útvonalon, a jó időnek köszönhetően, egész családok voltak a "társaim". Pár kép, ami talán illusztrálja a terep vadregényes, nyers voltát:


Így értem el, a Fekete- és Csurgó kút mellett elhaladva a Hamuháznak nevezett pihenőig. Korábban ez volt a kisvasút egyik végállomása, mára "csak" pihenőhely: padokkal, tűzrakó hellyel.  Egy kép a házról:
Kis pihenő és falatozás után a Csarna-patak völgyéből a Szecsó-patakra váltottam. A jelzetlen ösvény a ház mögött indult, amolyan Matula bácsisan: "majd a lábával megtalálja" ..


















Így értem fel a Vár-kúti forráshoz. Itt az ösvényen jobbra tértem el, kb 800-900m haladtam visszafelé, körben, a hegy oldalán. Közben persze további ösvényt próbáltam találni, ami felvezet a gerincen haladó P jelzéshez. Mivel az ösvény elfogyott a lábam alól, így kénytelen voltam "csakúgy" továbbmenni. Így értem fel a Kővirózsásnak nevezett részhez. Innen már csak a jelzésen kellett mennem Salgóvár felé. A Várnyeregben a P+ jelzés érkezett jobbról, Perőcsény felől: innen már csak egy kis kapaszkodás és máris felértem a 715m magasan lévő várhoz. A várból mára csekély falmaradványok láthatóak, de nem is ezért érdemes elsősorban felkeresni: csodálatos látvány miatt, a Börzsöny belső magjára: szépen látni a Csóványost és a többi csúcsot. Egy kép a várról:
Egy kép pedig a látványról:
Miután így kifotózgattam magam: továbbindultam a P jelzésen. A Bánya-tetőnek nevezett résznél a P∆ csatlakozik balról, hogy aztán alig 200-300m múlva átvezessen a P+ jelre. Az Aklok rétjének nevezett részig ezen mentem tovább. A csomópontban a K is megérkezett a Csarna-patak felől, illetve innen indul ki a K∆ is. Miután felfrissültem a forrásnál: ezen mentem tovább. Az út eleinte széles, erdei földút - csak a Körtefa tisztásnál lévő hajtűkanyar után lesz ösvény. Szép bükkösben vezetett körbe a Kis-Hideg hegy oldalában.


















A hegy oldalán több patakon is átkelve értem el a Magas-hídi rétre. A rétről, a Bene forrás érintésével az Oltár-patak völgyében kezdtem el felfelé "kapaszkodni".
A Kőkorsóról vissza tudtam tekinteni a patakra és a Csóványos - Nagy-Hideg hegy közötti gerincre. Ilyen látvány fogadja az embert:
A jelzésen továbbmentem, ami nemsokára P∆ lett, erre tértem át. A jelzésváltás azt is jelentette, hogy hamarosan megérkezem az Oltárkőhöz. Pár kép után továbbmentem a hegy oldalában. Mivel az északi oldalon voltam: hamarosan kisebb "hólejtőn" találtam magam..
Egy pontról még vissza tudtam tekinteni a "meghódított" Salgóvárra, de aztán "menthetetlenül" megérkeztem a Rakodónak nevezett csomópontba. Innen az OKT K jelzésén mentem fel a turistaházhoz. Kis pihenőt követően, némi szerencse következtében: fél óra múlva már a Magas-Taxi turistaházban voltam, a szálláshelyemen. Itt vacsora, némi italozás a többi túrázóval - majd alvás.


Hétfőn reggel két másik túrázóval együtt mentünk fel a dózerúton a turistaházhoz: kávézni, ébredezni.. Miután elköszöntem tőlük: csúcsfotó*, majd a K jelzésen indultam neki, a Csóványos felé. A Szabó-kövek és az útvonal: már régi ismerős: tucatnyi alkalommal jártam erre..
Szépen megmutatta magát a Csóványos is:
A csúcshoz közeledve előbb egy nyugdíjas csoporttal, majd a torony tövében tucatnyi másik túrázóval is találkoztam.. A toronyból aztán szép körpanoráma fogadott, íme egy példa:
A csúcstól egy kis kitérőt tervezetem el, Magosfa felé. Itt még nem jártam korábban, ezért a sokszínű ösvényen átsétáltam - a végére persze csak egy maradt, a Z. Sajnos a becenevét meghazudtolta a hely: nem láttam át a Tátrára.. A nemsok látnivaló után visszamentem a Csóványosra, de ezúttal már nem álltam meg, egyből továbbmentem a K jelzésen a Foltán-kereszt felé. Útközben, a Foltán vágásból át lehet látni a "túlpartra" és a Naszály felé.
A keresztnél (ami fontos csomópont a Börzsönyben) egy kicsit pihentem, majd a K□ jelzésen, a Hárs réten keresztül kezdtem ereszkedni a Hárs gerincen. Így ér ki a jelzés a volt Spartacus kulcsosházhoz. Innen a Z□ jelzésen (ami erdészeti betonút Királyrét felé) mentem egy keveset, majd egy jelzetlen ösvényre tértem át. Nem volt kedvem a téli útvonalat megismételni, ezért inkább a név nélküli, 413m magas csúcs mellett elhaladó úton mentem a Büdös-tó felé. Pár lépéssel később kiértem a Béla-rétre, ahol először a Z jelzés, majd a K is "elém" jött. Innentől rendes kéktúrázó lettem, még akkor is, ha nem kékes hétvégém volt: e jelzésen mentem Nógrád felé. A Kálvária helyett a nyílegyenes földutat választottam a faluhoz közeledve. Visszanézve megmutatta magát a Börzsöny:
A várból, a szemerkélő esőnek köszönhető mindenki menekülőre fogta - nem kellett küzdeni a "helyekért" ..
A várból aztán a KL jelzésen lementem az állomásra, ahonnan alig 10 perc várakozás után már vissza is indultam. Eredményes és kellemes fáradtságot hozó hétvége volt! :)

Sajnos az időjárás és a fények nem kedveztek.. Ezért az igazán színes dolgok itt érhetőek el.
A túra képeiért pedig ide kell benézni.

*jelzem: sokkal kellemesebb volt a képen részt venni, mint Szilveszterkor, a sűvítő, -20°C-s hidegben.. :D