Hosszú sérülés után végre ismét el tudtam menni túrázni. Az októberi motor "eldobás" után, és a hosszú rehab végén elérkezettnek láttam az időt a térdem tesztelésének. Paszta, Bátor+Én a nemzeti ünnepen lehúztunk Keszthelyre. Laza vonatozás+alvás kombó után érkeztünk meg indulási helyünkre. Tervünk a Keszthely-Badacsonytördemic szakasz teljesítése volt az OKT-n. A címből is kiderül hogy két tájegységen is keresztül haladtunk. A Keszthelyi-hegységet alkotó kőzet túlnyomórészt fődolomit aminek keletkezése a felső-triászra tehető. A töredezett tönkfelszíne nagyjából 300 méter körüli magasságban van és csak pár csúcsa éri el a 400 méteres magasságot. Alapvetően a hegység a Bakonnyal mutat rokonságot. A Tapolcai-medence is bizonyos értelemben rokoni kapcsolatban van a Bakonnyal mivel ez egy több száz méterre leszakadt része. A vulkáni kúpokról már egy korábbi bejegyzésben írtam. Úgyhogy vágjunk is bele a túránkba. Betonon átgyalogolva értünk Gyenesdiásra. Csöppet elkeverve értünk fel Nagymezőre, majd vissza az OKT útvonalára.12 kilométer után elértük Vállust, a jelzések végig jók voltak.
Ebben a faluban nagy dolgokra nem kell számítani, mert nincs semmi, viszont a bélyegző tip-top. Innen a szőlőhegyeken át emelkedés a Kő orráig és egy meredek lejtő után már Lesenceistvándon is voltunk. Na itt ment először szét a térdem. Leérve a szállásunkra 3 fogásos vacsival vártak ami rögtön kiütött bennünket. Még visszamenetem az Alibi sörözőbe pecsételni, aztán bedobtuk a szunyát. Reggel 5.40-kor kelés aztán irány Tapolca. Itt némi "frissítő" után a Szent-György felé vettük az irányt.
 | |
| Vállus |
Ebben a faluban nagy dolgokra nem kell számítani, mert nincs semmi, viszont a bélyegző tip-top. Innen a szőlőhegyeken át emelkedés a Kő orráig és egy meredek lejtő után már Lesenceistvándon is voltunk. Na itt ment először szét a térdem. Leérve a szállásunkra 3 fogásos vacsival vártak ami rögtön kiütött bennünket. Még visszamenetem az Alibi sörözőbe pecsételni, aztán bedobtuk a szunyát. Reggel 5.40-kor kelés aztán irány Tapolca. Itt némi "frissítő" után a Szent-György felé vettük az irányt.
 |
| Szent György-hegy |
A szőlők között felfelé haladva értük el a turistaházat, ahol rövid kajálást tartottunk. A bélyegző fém, a lenyomatától nem kell hasra esni.
 |
| Szt. György-hegyi th. |
Innen tovább rövid, de meredek emelkedő kezdődik a bazaltorgonák felé, amit a népi nyelven kőzsákoknak is szoktak hívni.
 |
| Bazaltorgonák |
Az OKT a csúcs alatt vezet el de a látványért érdemes megtenni a kitérőt a K háromszögön. Az egész nem több pár száz méternél.
 |
| Kilátás |
A lefelé vezető úton a Lengyel-kápolna mellett elhaladva értük el a Szászi pincészetet ahol jó hideg rosé fröccsökkel hűtöttük szomjunkat, de a térdem megint kezdte magát megmakacsolni. Innentől kezdve Badacsonytördemicig az út gyakorlatilag végig beton. Szigligeten még egy-pár pohár rőzselé elfogyasztása után sietősen végcélunk felé vettük az irányt, hogy az utolsó Fehérvár felé menő vonattal elhagyjuk e szép vidéket.
És itt megragadnám az alkalmat, hogy gyógytornászomnak, Osváthné Baka Vikinek köszönetet mondjak a térdem rehabilitációjáért ami előtt még hosszú út áll, de remélem jó úton halad.
A túra képei itt.