Hétvége a Bükkben

..egy meghívásnak is eleget téve: az erőnléti edzés következő helyszínének (még a nyaralás előtt..) a Bükköt választottam. Az útvonal-terv a hét közepére összeállt a fejemben - szerencsére jó idő is párosult mellé.. Sőt, túl jó is, hiszen kánikula lett a vége..

Pénteken 15 órakor már Eger felé robogott velem a vonat, ahol lájtos fröccs segített át a csatlakozásra várás nehézségein. 30 perccel később már Szarvaskő felé haladtam a piroskával. A vasútállomásnál átöltöztem civilből túrázónak, illetve bakancsot húztam. A napra alig 4-5 kilométeres szakaszt terveztem: a célpont a Guba rét volt. A vasútállomástól (ami most már turistaszálló!) a P□ jelzésen indultam el. A Z nemsokára letért balra, majd hamarosan a jelzés is átvezetett sínek túloldalára. Itt szemből a Po is felbukkant, így megnéztem magamnak az 6-700méterre lévő Hubertus forrást. "Sajnos" a nevével ellentétben csak víz csörgedezett belőle.. :) Visszaléptem az eredeti jelzésre, ami három nyiladékot/ösvényt is keresztezett, mire ereszkedni kezdett a Lőtér irányába.

A Leshely/Lőtér jelzés nélküli rétjén megérzésre válaszottam egy kivezető ösvényt - ami a P jelzés volt szerencsére. Ezen alig pár lépést kellett mennem, hogy kiérjek egy erdei betonútra. A P jelzés hamarosan jobbkéz felé betért az erdőbe, nekem a Po lett a vezetőm. Hamarosan feltűnt balról az erdészház és a rét. A forrás 100 méterrel feljebb, az út túloldalán fogadja a túrázókat. A ház előtt összepattintottam a sátrat, megágyaztam és megvacsoráztam. Este fél9 felé már ezerrel aludtam.

Reggel a tervezett ébredés nehezen jött össze, mire félig összeszedtem magam: már az erdész is a táborhelyemnél volt. Miután meggyőződött arról, hogy ártalmatlan turista vagyok: hagyott pakolászni. A háztól nem volt kedvem visszalépni a P jelzésre, inkább a térkép által is jelzett Po-n szándékoztam belecsatlakozni. Nos, a jelzés a tegnap este felfedezett forrás után nem létezik, de még ösvény formájában sem. Nem volt mit tenni: az útiránynak megfelelően a betonúton mentem tovább. Egy hajtűkanyarnál, a Berva-patak mellett léptem be az erdőbe. A patakot követve és irányt tartva a P jelzésre kellett kiérnem a Kaszálás tető után. Nos, nem egészen így lett.. Ugyanis egyszerre elfogyott az ösvény a lábam alól, illetve a sűrűsödő növényzet egy erdei kerítést rejtett. A kettő kombinációján nem bírtam áthatolni, kénytelen voltam visszafordulni. Egy mellékágon, melynek vége ismét csak dzsungelharc lett: értem ki a Homonna nevű részre, valahol Kaszálás tető után.

Innen már könnyű dolgom volt a jelzett úton: tempózni.. Nos, alig 1 kilométerrel később a P minden előzetes nélkül letért az útról, de a rutin bennem volt, így szerencsésen felértem a tisztásra. Itt fújtam egyet, majd nekiindultam a tegnap is látott Z jelzésen a Galya-nyereg felé. Az időnyerés végett: nem tértem le az ösvényre: a Z jelzés ugyanis ki-be lépegetett az erdei útra. A nyeregben először rossz ösvényem mentem tovább, de 200m után korrigáltam, így szerencsésen megérkeztem a  a Z∆-höz. A zsákot letéve, elléptem megnézni a Bélkőt. A felhagyott mészkőfejtő egészen más képet mutat fentről, mint a tó felől..

Visszaléptem a zsákomért, majd továbbmentem. Hamarosan megjött a K jelzés is Bánkút felől - ezen lépkedtünk két éve, amikor legutóbb erre járt csapatunk... Az "ismerős" ösvényen tempóztam tovább a Katonasírok felé. Itt, a csomópontban találkoztam Egerből jött túratársammal, Annamarival. Némi pihenés után már együtt mentünk tovább a S jelzésen Szilvásvárad felé. Az Erdei Múzeumon sikeresen átvágva, hamarosan a Fátyol vízesésnél lévő tömeggel találtuk szembe magunkat.

Némi fotózgatás után továbbmentünk a Gloriette tisztásra, itt már a Z∆ jelzésen. Itt nem álltunk meg ejtőzni, csak pár lépéssel feljebb, a Szalajka-forrásnál. A kulacsok feltöltése és némi erőgyűjtés után nekivágtunk a Z∆ jelzésnek. A barlangig folyamatosan "tömeggel" találkoztunk. (Kiindulásnak ezt érdemes elolvasni..) A barlangtól továbbmentünk, továbbkapaszkodtunk: célunk az Istállós-kő meghódítása volt. Útközben két pihenőt tartva értünk fel a csúcsra, ahol egy másik túrázó-páros is pihent.

20 perces lazítás után nekivágtunk az ereszkedésnek, a S∆-n. A Kukucsó-hegy (941m) és Vörös-sár-hegy (951m) között ér ki a jelzés az erdészeti betonútra. Kis pihenő után továbbmentünk a S jelzésen. Miután egy lovascsapat elhagyott minket: kiértünk Huta-rétre, majd a jobbról érkező K+-nél a Hármaskúti erdészház is feltűnt. A ház után megálltunk pihenni - innen már alig 2-3 km-re volt a célpont. Kis fújás után, percek alatt átértünk a Faktor rétre, ahol a Madonna fotózása után továbbmentünk. 15 perccel később, a Bálvány is feltűnt balról: megérkeztünk. A sátort a "megszokott" helyére dobtam fel, miközben vad főzőcskébe kezdtünk.. :) A vacsora után egy "kólára" a sípálya éttermébe tértünk le. Teljes döbbenetre: zárva találtuk, pedig két éve még itt reggeliztünk.. :( Nem volt mit tenni, kénytelenek voltunk visszamenni a parkolóba, ahol a Fehér Sas várt. Az üdítőzés után felléptünk a gömb felé, de a fák sűrűjében nem sikerült megörökíteni.. Egyéb látnivaló/program híján  kénytelenek voltunk nyugovóra térni..

Reggel pakolás, sátorbontás. Ezek után egy kávéra beléptünk a volt turistaszállóba. Innen a PS jelzéseket követve a Csipkés-kúti visszafolyót vettük célba. A Bükkben több ilyen víznyelő is található: a kibukkanó forrás vizét alig 10-20 méter után elnyelő tölcsérek érdekes látványt nyújtanak.. E tölcsérek többsége egyben hatalmas felszín alatti üreg/barlang is sok esetben.. A természeti látnivaló után kiértünk a Csipkéskúti csikótelep felé vezető útra - mi az ellenkező irányba, Nagymező felé mentünk tovább.. A Z+ jelzés hamarosan megérkezett jobbról, ami keresztül vezetett a fennsíkon.

A Török útnak nevezett résznél kissé elkevertünk, de a betonút adott volt, hogy irányba maradjunk. Ezen mentünk tovább egészen addig, amíg a Z∆ jobbra el nem indult. Erre váltottunk, hogy felkapaszkodjunk a 904m magas Három-kőre. A ligetes erdőben szinte észrevétlenül emelkedik az ösvény és viszi ki az embert/túrázót a Kövekre. A látvány csodálatos: remélem a lenti kép szemlélteti..

15 percnyi pihenős és fotózgatás után továbbmentünk az ösvényen. Hamarosan, a Keskeny-rétnél, jobbról a K is megérkezett, ez vezetett tovább minket. Rövid, emelkedős szakasz után máris a Tar-kőn találtuk magunkat. 

Mindkét csúcson néhány túrázó élvezte velünk együtt a tájat, látványt és a kellemes időt.. Újabb 15 perc után tovább kellett mennünk.. A Toldi kapu szikláinál a Z jelzésre váltottunk, majd a Király útra tértünk rá. Nevét onnan kapta, hogy a középkorban ezen (az egyik legszebb!)  ösvényen jöttek fel a koronás fők a fennsíkra. Mára persze jelzés segíti a túrázókat, a K+ vezeti le az egyszeri turistát a Stimecz őrházhoz. A könnyed ereszkedés közben befékeztünk egy kicsit, amikor rájöttünk, hogy a kisvonatot nem érjük el. A nem-rohanás jutalmaként 15 percet pihentünk a réten. Innen a dózerúton mentünk tovább Felsőtárkány felé. A Varróháznál még kereszteztük a kisvasutat, de lassan beértünk a civilizációba.. 

Buszos, vonatos kombinációval pedig szerencsésen felértem Budapestre..

Összességében eredményes túra volt - korábban nem látott helyeken sikerült járnom, járnunk  a Bükkben.. :)
Íme képekben..