..vasárnap reggel keltem a házban. Házigazdámon (Józsi bácsi) még nem volt ébren senki. Kényelmes tempóban felöltöztem, összeszedtem a cuccom - majd nekiindultam. Búcsú a háztól:
Az előző este (is) megjárt, közös KP szakaszon indul el az útvonal a somlyói kulcsosháztól. Miután felkapaszkodik a hegy oldalába a jelzés: a túlsó oldalon hosszú ereszkedésbe kezd - ami végül kivezet egy betonutas csomóponthoz. A P jelzés jobbra (a K balra) , egy köves erdei útra tér el - és jó sokáig ezen is megy tovább Tarján felé. Íme egy kép az útról:
Pár kilométerrel később a jelzés letér a "sztrádáról" és betér az erdőbe. Nos, itt találkoztam a kellemesen dagonyázgató vadmalacokkal. Íme:
A sűrűből a mama hangját véltem hallani, ezért jobbnak láttam nem erőltetni az áthaladást. Pár lépést visszahátráltam és vártam. Úgy 5 perccel később a malacok egyenként bekocogtak a sűrűbe - újabb 5 perccel később pedig minden zörej megszűnt felőlük. A kis közjáték után folytattam az utam. A P bő kilométerrel később kiér az erdőből és a szántóföldön át vezetve ér be a faluba. Visszanézve még látszott a Somlyó kettős csúcsa:
A rendezett, tipikus sváb faluba érve a templomtól alig 50 lépésre lévő kocsmába tartottam: reggeli kávéra és fröccsre volt szükségem a "túléléshez".. :) Fél órát időztem, mielőtt felkerekedtem volna. A faluból a P jelzés az országúton vezet át Héregre - fokozott figyelemmel legyünk ezen a szakaszon! Ugyanakkor a betonúton gyorsan lehetett haladni: bő fél órával később már Héregen voltam - sok év után ismét.. A boltban pecsételtem, majd az alig 50 méterre lévő kocsmában megpihentem.. Egyre melegebb lett, kénytelen voltam fröccsöt is inni.. :) A pihenő után feltankoltam vízzel majd a temetőbe tartó nénikék mellett beléptem az erdőbe:
A jelzés fokozatosan emelkedik, de így is könnyed sétával el lehet érni a kedvelt táborhelyet a Király-kutat. Egy korábbi alkalommal nem folyt a forrás - most azonban kellemes hideg vizet ittam belőle. A rét másik oldalán, az esőbeálló mellett leheveredtem a fűbe: innen már csak alig két órára volt az aznapi célállomás.. Amíg pihentem, több család, baráti kör elhaladt mellettem - sokakkal találkoztam később Pusztamaróton. Miután kipihenem magam, nekiindultam. A jelzés továbbra is emelkedett: ráadásul két kerítéses/létrás átkelő is volt útközben. A másodiknál rátér a P jelzés a csúcsra vezető köves erdei útra - én az ellenkező irányba tartottam. Ezen alig fél óra volt kiérni a betonútra (ide érkezik a K) - majd újabb fél óra múlva már a volt majorsági épület mellett haladtam a falu maradványai felé. Pusztamarót a klasszikus filmben még lakott település volt: mára azonban csak a házak helyét, egy-egy járdaszakaszt lehet kivenni. A temető és az emlékhely környéke szépen rendezett, miként az esőbeálló is. Ez utóbbi volt a szálláshelyem. A tábor kicsit lejjebb található -teltházzal üzemelt.
Este rövid főzöcske, kis séta és alvás..
A nap képei itt.
(folytatása következik..)