OKT a Balaton-felvidéken - 1

..a hosszúra nyúlt tavaszi szünetben is túráztunk - kis türelem Olvasóinktól - hamarosan friss túrákról is számot adunk.. Addig egy kis retro! :)

(az előző bejegyzés folytatása)

(Figyelem! A bejegyzés 2009-s adatokat tartalmaz!)

..reggelre Norbiból elfogyott a "muníció" - így rövid tanakodás után "megszavaztam", hogy egyedül folytatom az utat. A szemerkélő esőben a szálláshelyünkről visszatértem a várhoz. Innen csak pár lépés a Szent Mihály templom; vagyis a romjai. A pálos kolostort Kinizsi Pál alapította - temetkezési helyének szánta. Azonban a török előretörése következtében már 1552-ben felrobbantották - azóta pusztul. Helyreállítására az 1960-as években került sor, a várral egy időben. Íme egy kép a romokról:

A romoktól kiér a jelzés az erdő szélére - és sajnos a sárba. A jelzés az erdő széle mellett vezet a következő látnivaló felé: az Ilona-kápolna romjaihoz. Innen már csak pár lépés távolságra van a tálodi kolostorrom. A megmaradt jellegzetes falát már Rómer Flóris is ilyennek látta..

A romoktól egyre erősödő esőben mentem tovább az erdei iskola felé, szerencsére erdőben vezetett, így kevésbé áztam. Egy rövid erdei szakasz után a jelzés egy nyílegyenes betonútra tér rá, így legalább a sárral nem kellett szenvednem. Ugyanakkor a bélyegzés nem kis kaland volt.. :) Szerencsére sikerült, így nem volt akadálya a továbbhaladásnak. Az eső egyre jobban csillapodott, végül elállt. Erdészeti betonutakon haladtam, majd a Pirkancnak nevezett résznél kiérem a fennsíkra.

Ide kiérve találkoztam két idős úrral, akik szintén a kéktúrában voltak érdekeltek. Pár szót váltottam velük, mielőtt megkezdtem volna az ereszkedést Balatonhenye felé.

A kocsma zárva volt, de az udvarán megleltem a bélyegzőt - és egy csapat gyereket is. A faluból folyamatos emelkedés mellett, az Eötvös kilátó volt a következő állomás. Íme:

Kilátás az nem volt a nagy pára miatt, meg is mutatom:

Elméletben az egész Káli-medence belátható lett volna - hááát, majd legközelebb.. :) A kilátóból a kék ereszkedésbe kezd, pincék és szépen művelt szőlők között vezet az Öreg-hegyi kút felé, majd tovább a töttöskáli templom romjaihoz. A falu az 1500-as évek közepére néptelenedett el, mára ennyi maradt belőle:

A romoktól műúton értem be Szentbékkállára. A későbbi szálláshelyem előtt elhaladva a vegyesbolt/kocsma felé vettem az irányt, bélyegezni. Itt újra összetalálkoztam a gyerekcsapattal: ők nem érintették a kilátót, ezért előztek be.. Kis fújás és telefonálás után lett szállásom, így visszatértem a falu elejére. Erre a napra ennyi kaland elég volt.. :)

(folytatása következik)

A nap képei itt. (a képek egy része esőben készült..)
Az Elnöki beszámoló itt.