.. hasonló címmel már történt bejegyzés: a nagy siker nyomán döntettem úgy, hogy a Pilisben és/vagy Visegrádi-hegységben történő rövid túrákat ezzel jellemzem.. Mert e bejegyzés is egy ilyen rövid, egynapos túrát mutat be - és egyúttal ajánlom másoknak is! :)
Július elején, a kánikulai időszak előtt még változékonyabb volt az időjárásunk, de mivel szombatra már csak helyenként előforduló záport jeleztek: belevágtam a kalandba.. :) Kora reggel, menü nélkül, máris a Dobogókőre tartó buszon találtam magam - többtucatnyi túrázóval egyetemben. Jómagam csak a Podmaniczki majorig utaztam. Itt ér véget a Salabasinai-árok, mint első célpontom. A volt majorság átépítés/építkezés jelleget mutatta, ezért körbe kellett kerülnöm, Dobogókő irányába. A telek mögött előbb egy név nélkül árokra leltem, majd ebből felkapaszkodva értem a Salabasinai-árokba. Az alján enyhén csörgedező patak fogadott, könnyű útjelzést kinálva számomra. A térképek jelzik, hogy nehezen járható: és valóban.. A Burok-völgyet kell elképzelni, patakmederrel nehezítve - csak szűkebb kiadásban, hiszen ez árok, mély bevágások, leszakadások között kanyargó patakkal. Képekkel illusztrálva:
Felfelé kapaszkodva, bő óra múlva kiértem a kúthoz. Itt először rossz irányba indultam a P jelzésen, de 100m után korrigáltam..:) Jobbról hamarosan a P+ érkezett, ami azt jelentette, hogy megérkeztem a tölgyikrekhez - Lom-hegyi-nyeregként is ismert csomópontba.
Gyors fotózás az óriásról és máris továbbmentem az egyik kedvenc rétem felé, Sikárosra. A körpanoráma ismét csodálatos volt, egyelőre még teltem el vele... Hogy miért nem? Íme:
A K még mindig elterelés alatt van (holott 2011-re ígéri befejezését a tábla) , ennek ellenére, csakúgy, mint két éve: ezen mentem fel a csúcsra. Útközben eleredt az eső, sőt átcsapott felhőszakadásba. Eleinte egy fa alá húzodva álltam, de aztán kénytelen voltam ponchot teríteni magamra. Mire felértem a Király-kúti-nyereg felé tartó betonútra: elállt az eső. A csúcsig tartó úton több családdal is találkoztam, eső ellen felszerelkezve..:)
A csúcson fotózás, majd múzeumlátogatás. A hazai túrázás bölcsőjén, az első menedékházban mára múzeum működik, bemutatva a hőskorban használt eszközöket, fényképeket, történeteket. Érdemes felkeresni az 1898-ban átadott épületet.. A háztól továbbra is a K jelzést követtem (ami persze PS jelzés is..) másik kedvenc helyem felé. Alig 15 perc múlva már a Zsivány-szikláknál voltam. Két éve csak elrohantam mellettük, ezúttal több időt áldoztam rájuk..
A "kövektől" a K jelzésen visszaléptem a S+-re. Ezen mentem tovább a pilisi oldal felé.. Mert a nap célja összeségében a mindkét hegységben való túrázás volt.. A műúton átkelve és a Jóci-forrást elhagyva hamarosan a Z jelzésen mentem tovább. A római útnak is hívott ösvényen pár lépés múlva az Ördög-lyukhoz értem. Innen továbbmentem a Vaskapu szurdok felé: nem összetévesztendő a hasonló nevű völggyel.. A szurokban felkapaszkodva, egy fára festett jelzés és egy mára romokban lévő lépcsősor jelzi a Vaskapu sziklát. Ide kapaszkodtam fel, a zsákom hátrahagyva.. A szikla és a látvány megéri a fáradtságot, érdemes felkeresni!
Visszatértem a szurdokba, ahol tovább kapaszkodtam felfelé. A platóra érve hamarosan ereszkedni kezdtem a Vaskapu-völgy felé - elhaladva a Vaskapu 645m csúcsa mellett. A P+ jelzés hamarosan kiér egy erdészeti betonútra, amin továbbmentem Simon halála nevű helyig. Itt a Z jelzésre tértem át. Hamarosan Z+ lett belőle, majd Z∆. Ezen értem fel 592m magas Fekete-kőre (vagy Hrebeny sziklára) Csodálatos a kilátás a pilisszentléleki medencére..
Egyúttal megláttam a nyugat felől érkező felhőket, így a nyúlcípőt felvéve, lerobogtam a Pilis-nyeregig.. Az esőbeállóban bő fél órát vártam, de nem csillapodott a zivatar, így kénytelen voltam a továbbmenetelt törölni.. Az újratervezés a P sávot adta eredményül, Piliscsév felé. Mire a faluba értem abbamaradt az eső, szerencsére..
Amíg megjött a abuszom, egy fröccsel jutalmaztam magam..:)
A túra képei itt.